© Andreas Bausch

Andreas Bausch, a müncheni technikai egyetem kutatója és társa, Thomas Scheibel voltak az elsők, akik elsőként voltak képesek a pókok szövőszemölcseinek fizikai és kémiai jellegzetességeit rekreálni mesterséges szövőmechanizmusukkal, ugyanakkor ők az elsők, akik egynél több selyemfehérjét használnak a pókselyem előállításához: az ADF3 és ADF4 jelzésű fehérjék az európai kerti pókok selymében találhatóak meg.

A mesterséges szövőszemölcs egy miniatűr csövekkel átszőtt üvegchip, amely a pókok szövőfolyamatát utánozza: a természetben a szövőmirigyek által előállított fehérjeváladékból jönnek létre hosszú fehérjeszálak, amelyeknek különböző tulajdonságaiért a szövőcsévék felelősek, ezek keverik ugyanis össze a fehérjeváladékokat. A létrejövő pókselyem gyakorlatilag szuperkönnyű, szupererős és elasztikus. Mindeddig létrehozhatatlan is volt, pedig számos iparági szereplő vizionált már pókselyemből készített golyóálló mellényt és optikai kábelt.

A chip belsejében a vékony csövekből kicsorduló fehérjék foszfát-só oldat hatására állnak össze 1-5 mikrométer széles gömbökké, amelyek lánccá kapcsolódnak, majd hosszú szállá nyúlnak el. A két protein egyidejű használata kémiailag stabilabbá teszi a szálat. A létrejött anyag mechanikai tulajdonságait még nem tesztelték, de ránézésre látszik az anyag szemcsés mivoltáról, hogy még nem érte el az ideális minőséget.