Azok a munkamániások, akik mindig mindenhová magukkal viszik a laptopjukat, tudják, hogy mielőtt felszállnak a repülőre, a noteszgépet ki kell venniük a kézitáskából, bele a műanyag kosárba, rá az átvilágító berendezés szalagjára. Az országonként változóan szorgalmas ellenőrök ki is nyitják, az ügybuzgóbbak be is kapcsoltatják a gépet, valóban az-e, aminek látszik. 

Brüsszel, ragyogó napsütés. Körülötted ideges tömeg, az emberek öltözködnek, rohannak, pakolnak, aranyosan elmagyarázod a fémkereső detektoros vám- és pénzügyőrnek, hogy csak a melltartód fémmerevítője miatt csipogott be a kapu, majd felkapod a beszállókártyád, a kulcsod, a tárcád, a személyidet, a cipődet, az öved, a kabátot, és rohansz, mert tíz perced van odaérni a legalább két szintnyi távolságra, negyven kilométernyi mozgólépcsőre levő kapuhoz. 

Dánia, köd, sötét és hideg. Hirtelen eszmélsz, hogy túl könnyű a válltáskád: a laptopod Brüsszelben maradt. 

A cikk folytatását itt olvashatják.