Giuseppe Pagnoni professzor és kollégái - mindannyian az atlantai Emory Egyetem munkatársai - huszonnégy jelentkező agyműködését vizsgálták meg. Az fMRI-alapú vizsgálathoz 12 rendszeresen meditáló embert kértek fel, illetve 12 olyat, aki még soha sem próbálta ki a meditáció gyakorlatát.

A résztvevőket megkérték arra, hogy csak lélegzetvételükre figyeljenek. Egy képernyőn villantak fel szavak, nekik pedig el kellett dönteniük azt, hogy az adott karaktersor igazi vagy csak kitalált szó-e, ezt követően pedig teljesen félre kellett tolniuk elméjükből a szavakat, mielőtt lélegzetükre újra elkezdhettek volna figyelni - mindeközben folyamatosan figyelték agyuk működését.

Pagnoni és társaia azt  tapasztalták, hogy a kezdő és a tapasztalt meditálók agyi aktivitásának különbsége egy default mode network (DMN) névre keresztelt agyi területen figyelhető meg: ez a zóna a spontán gondolatokért felelős, illetve az éber pihenés esetén az agy "elkóborlásai" köthetőek még hozzá. A figyelem megszakítását követően a gyakorlott meditálók sokkal gyorsabban képesek voltak nyugodt alapállapotba helyezni magukat.

Pagnoni úgy véli, a meditáció folyamatos gyakorlása révén egyre könnyebben lehet félretolni a zavaró gondolatokat. Ezen képesség jól jöhet az ADHD, az idegesség, a depresszió és a stressz , illetve a túlzott tépelődéssel és gyötrődéssel járó depresszió kezelésénél.