A Fidesz politikai magánbirtoka lett a közszféra, erről tanúskodnak a legutóbbi botrányok

Saját személyes közbenjárásának tulajdonítja Lázár János, hogy nem rúgták ki a MÁV-tól azt az állami vasúttársaságnál dolgozó kutyapárti aktivistát, aki a miniszter kastélyához vezető, közpénzből felújított útra a napokban felfestette, hol kell befordulnia annak, aki látni szeretné a fejedelmi lakot. A területet felügyelő építési és közlekedési miniszterhez közel álló Promenad24 hírportál azonban így is büntetett: a felségsértő állami alkalmazottnak nemcsak a nevét, lakcímét, az autója rendszámát, de még a fizetését is nyilvánosságra hozta.

A felfestett útjelzés

Facebook / MKKP Makó

Nem volt ilyen könyörületes a miniszter a tárcája alá tartozó műemlékvédelmi szakemberrel, Jékely Bertával: ő húszévi munkaviszony után karácsonykor azért került lapátra, mert „a közösségi médiában megjelenő tevékenysége” úgymond súlyosan rombolta a közigazgatásba vetett bizalmat. A minisztert az bőszítette fel, hogy a köz szolgálatára felesküdött osztályvezető néha lájkolta férje, Tarr Zoltán – a Tisza Párt európai parlamenti képviselője – bejegyzéseit, s megesett az a csúfság is, hogy nevetős emojit tett egy, a MÁV-ot érintő vicces komment alá. Jékely elbocsátá

sa kapcsán maga Lázár János tett egyenlőségjelet a köz- és a kormány szolgálata közé, mondván: „Nem kötelező a kormánynak dolgozni.” Nem sokkal korábban ezt mondták annak a műemlékvédelmi referensnek, Bátonyi Péternek is, aki előbbre valónak tartotta a szakmai megfontolásokat, mint az ingatlanberuházóknak kedvezni akaró kormányzati szempontokat, és ezt világgá is kürtölte a Partizán beszélgetőműsorában.

Míg a második Orbán-kormány megalakulásakor, 2010-ben a kormányfő még a professzionális állam- és közigazgatás megszervezését ígérte, s történtek is e téren előremutató fejlemények – a terület külön minisztert is kapott Navracsics Tibor személyében –, a reformokra már kezdettől a politikai befolyás árnyéka vetült. Az integrált, egyablakos okmányirodai rendszer kialakítása például jelentős lépés volt a szolgáltató állam felé. Ugyanakkor már az új elnevezés – „kormányablak” – is azt volt hivatott jelezni, kinek tartozik hálával az állampolgár, ha ügyeit könnyen elintézheti, az okmányirodák államigazgatási ügyekben eljáró dolgozói számára pedig egyértelművé tette, ki iránt tartoznak politikai lojalitással a közfeladataik ellátásán kívül is. Még az olyan, ígéretesnek tűnő kezdeményezések is, mint a közigazgatás korszerűsítését célzó Magyary Zoltán-program, idővel elhaltak. A közszolgálat különböző területeire kidolgozott, úgy-ahogy meg is valósult életpályamodellekkel a kormány megpróbálta elejét venni az ágazatban dolgozók egységes fellépésének, miközben ez a megosztó politika is tovább rombolta a szakmai különbségek ellenére elvileg egységes közszféra renoméját.