A LiveScience weboldalon megjelent írás szerint Mark Changizi, a New York-i Renssealer Polytechnic Institute kutatója úgy fogalmazott a Cognitive Science című szaklap május-júniusi kiadásában, hogy az emberek képesek a jövőbe látni. Igaz, csupán egy tizedmásodpercet, így a lottószámok kitalálásához más módszerre lesz szükség. A felfedezés lényege, hogy körülbelül egy tizedmásodpercre van szükségünk, amíg agyunk értelmezi a retinánkat érő fényt, majd ebből képet alkotva felfogjuk, hogy mi vesz minket körül.

A tudósok már eddig is tudtak erről a rövidke késésről, azonban eddig arról folyt a szakmai vita, hogy vajon milyen módszerrel kompenzálja agyunk a tizedmásodperces kimaradást. Az egyik tábor szerint a mozgásunkért felelős motoros funkcióink megváltoztatják mozgásunkat, hogy alkalmazkodjanak a késéshez.

Changizi szerint azonban látószerveink fejlődtek tovább, hogy kompenzálják a kiesést, s ennek érdekében olyan képeket láttatnak velünk, amelyek egy tizedmásodperc múlva történnek csak meg. Ennek köszönhetően tudjuk például kiszámítani, hova fog repülni egy eldobott labda és ezért tudunk gond nélkül manőverezni a nagy tömegben is.

A szakember szerint ugyanez a képességünk szolgál magyarázatként az optikai csalódásokra, optikai illúziókra.

„Akkor élünk meg egy illúziót, amikor az agyunk megpróbálja kikövetkeztetni, hogy milyen képet fog látni a következő tizedmásodpercben, ám ezt a következtetést a valóság nem támasztja alá” – magyarázta Changizi.

A piros sávokat görbének látjuk, a középpont a mozgás illúzióját kelti

A fenti ábrán az úgynevezett Hering-illúzió látható. A függőleges, piros csíkok a középpont körül azt az illúziót keltik, mintha görbülnének. Ez azért van, mivel a középpontból sugarasan távolodó vonalak a mozgás illúzióját keltik az agyunkban, amely ezért „bekapcsolja” a tizedmásodpercet kompenzáló mechanizmusát. Mivel valójában azonban nem mozgunk, hibásan értelmezzük a vonalakat, amelyek így görbének tűnnek számunkra.

A kutató megvizsgálta, hogy vajon más optikai illúziók esetében is működik-e az elmélete. Összegyűjtött 50 féle hasonló ábrát, amelyet egy 28 kategóriából álló mátrixba rendezett. Az eredmények alapján sikeresen lehet arra következtetni, hogy a különböző változó tényezőket – mint például a középpontól mért távolság, vagy a méret – agyunk miként értelmezi.

„Az elmélet különlegessége, hogy egységes teóriaként alkalmazható több féle optikai csalódás esetében is” – tette hozzá Changizi. „Egy kutató számára ez valóságos álom, mivel korábbi magyarázatok csupán egy-két típus esetében működtek, ez pedig minden esetben alkalmazható.