A Tokiói Országos Filmközpont szakértői csütörtökön jelentették be a felfedezést, és közölték, hogy mindkét fellelt film jó állapotban van.

Az amerikai és európai rajzfilmek 1914 táján jutottak el az ázsiai szigetországba, és azonnal követőkre találtak a helyi képregényalkotók és művészek körében. Köztük volt Koucsi Dzsunicsi mangarajzoló és Kitajama Szeitaro festőművész is, akiknek elsők közül való animés szárnypróbálgatásait találták meg az antikvitásban.

Koucsi először 1917-ben vetített Nakamura Katana című kétperces némafilmje egy csorba kardot vásárló becsapott szamurájról szól. Kitajama egy évvel később bemutatott Urasima Taro című munkája pedig egy népmesét dolgozott fel a teknőc hátán a vízalatti világban kalandozó halászról.

A mangarajzolónak indult indult Simokava Otennel együtt, hármukat nevezik a "japán anime atyjának". Simokava 1917-ben készült Imokava Mukuzo Genkanban no Maki (Imokava Mukuzo, az ajtónálló) című rajzfilmje volt az első forgalomba került japán animációs film.

A filmközpont szakérője szerint ezek a korai munkák éppolyan alapelvek mentén készültek, mint a mai digitális csodák. Ám míg manapság bonyolult, nem ritkán sötét hangulatú történetek elevenednek meg az animékben, a rövidke úttörőfilmek már azzal is komoly hatást értek el a nézők körében, hogy mozogtak, s mivel sok volt bennük a geg, megnevetették a közönséget.