A Google, ez a két lelkes idealista által összebarkácsolt, egykor oly szimpatikus kis...
A Google, ez a két lelkes idealista által összebarkácsolt, egykor oly szimpatikus kis cég mára polipszerűen szertágazó óriásvállalattá nőtte ki magát, amelyet lassan már jobban illik utálni, mint a korábbi mumust, a Microsoftot. Ám a hatalmas tőkemozgásokról és agresszív nyomulásokról szóló hírek (legutóbb például az Egyesült Államok 700 megahertzes mobilsávjának pályázatával kapcsolatban lebegtettek meg többmilliárd dolláros ajánlatot) elfedik a tényt, hogy a szolgáltatások gyémánttengelyében még ma is a kereső áll, és ha van szent ügy a vezetők számára (a profitmaximalizáláson kívül), akkor ez az.
A keresőszolgáltatások között öldöklő a verseny, de a Google még mindig tartja az első helyet. És ez nem a felhasználók lustaságának köszönhető: a szolgáltatás valóban jobb, frissebb és megbízhatóbb, mint vetélytársai, és hatalmas kutatógárda dolgozik azon, hogy ez a jövőben se változzon. Vezetőjük, Peter Norvig kutatási igazgató nemrég interjút adott a Technology Review-nak, és érdekes dolgokat árult el arról, hogyan képzeli a Google a keresések jövőjét.
A team egyik kiemelt kutatása iránya a beszédfelismerés, amelynek a mobiltelefonos kereséseknél szán kulcsszerepet a Google. A mobilpiac becserkészése régóta fontos a Google számára (nem véletlen a már említett gáláns ajánlat az analóg tévéadások megszűnése miatt 2009-től felszabaduló frekvenciasávra), és a cégnek már van is egy kísérleti szolgáltatása, a Goog-411, amelyen keresztül helyi szolgáltatásokra lehet telefonon keresztül, beszéddel rákeresni.
A beszédfelismerés azonban nem a keresések vezérlésében jut szerephez. A Google gőzerővel dolgozik a hang- és a videofájlok indexelésének problémáján, és azt szeretné, ha rövidesen az ilyen típusú anyagokban is kereshetnénk kulcsszavak alapján. A Blinkx és a Everyzing már ma is kínál valami hasonlót – érvelhetnének most a szkeptikusok; a Google azonban jobb és átfogóbb szolgáltatást szeretne nyújtani.
Egy másik divatos trend a természetes nyelvi keresés, amikor a felhasználó nem néhány szót vagy szótöredéket vet oda koncnak a kereső számára, hanem természetes nyelven fogalmazza meg a problémáját. A kereső ezt megérti (ez aztán zamatos mesterségesintelligencia-probléma – tudnia kell például, hogy ha Vegast mondanak, az Las Vegast jelent, York viszont nem egyenlő New Yorkkal), és megpróbál használható választ adni a kérdésre. Elméletben mindez remekül hangzik, a Google-nál azonban nem igazán hisznek a használhatóságában. Úgy vélik, a legtöbb keresésnél fölösleges terhet róna a felhasználóra, ha szabatos mondatokban kellene megfogalmaznia, mire kíváncsi, és ez eleve kudarca ítéli az említett törekvést. Nem véletlen tehát, hogy a Google gurui nem is törik magukat azért, hogy keresőoldalaikat felruházzák ezzel, az amúgy roppant csábítónak hangzó lehetőséggel.