A WEEE direktíva (az elektronikus és elektromos hulladékról szóló direktíva) a forgalomból kivont elektronikai fogyasztói termékek hasznosítását, kezelését szabályozza. A direktíva szerint ösztönözni kell azokat a gyártókat, amelyek korszerűsítik termékeiket, könnyebbé téve azok élettartam utáni hasznosítását. A szabályozás - amely szerint a gyártó a felelős a termék hasznosításáért - csak a 2005. augusztus 13. után eladott termékekre vonatkozik, az ezelőtt eladott termékeket „történelmi áruknak” minősíti.

A közös nyilatkozat szerint 12 tagállam helyesen ültette át a direktívát saját törvénykezésébe, 11 tagállam (Bulgária, Dánia, Észtország, Franciaország, Finnország, Görögország, Lettország, Nagy-Britannia, Portugália, Spanyolország és Szlovénia) azonban nem.

Magyarországon egy 2004-es kormányrendelet (a 2264/2004. számú rendelet) szabályozza az elektronikus hulladék kezelését. A számítógépek a kormányrendelet szerint a harmadik kategóriába tartoznak, s az előírás szerint 2008-tól a leadott számítógépek 80 százalékát újra kell hasznosítani, 20 százalékot pedig szemétként lehet elhelyezni. A törvény a gyártóra hárítja a forgalomból kivont számítógépek sorsáért a felelősséget. Gyártónak számít az a cég, amely Magyarországon elsőként helyezi forgalomba az adott terméket. A gyártók tevékenységét hat koordináló szervezet segíti, ők vállalják át az elektronikai hulladék kezelését.

Magánszemélyként a régi, használhatatlan számítógépet ott adhatjuk le, ahol új gépet vásárolunk. A kereskedőnek kötelezően át kell vennie a használt gépeket. Ha nem vásárolunk új terméket, de a régitől „szakszerűen” szeretnénk megszabadulni, akkor hulladékudvarba vihetjük. A nagy intézmények, cégek közvetlenül a koordináló szervezeteket kereshetik meg (ezek listája a környezetvédelmi minisztérium honlapján található), azok nagyobb mennyiség esetén elszállíttatják a hulladékot.

Az elektronikai hulladékban sok a hasznosítható anyag (fém, nemesfém), így egyes termékek esetében nyereséges a hasznosításuk. A számítógépek esetében a monitorok feldolgozása jelentős költséggel jár, ezért a gyártóknak fizetniük kell utánuk.

A technológiailag elavult gépek többet fogyasztanak, így energiagazdálkodási szempontokat figyelembe véve már akkor megéri szétszedve hasznosítani őket, amikor még működőképesek. Nem ritka, hogy a még működő, ám semmire sem használható gépeket a harmadik világ országaiba vitték „segélyként”, s a számítógépek viszont ott végezték a szeméttelepen.