A biológusokból, vegyészekből és statisztikusokból álló csapat az osztrák Alpokban lévő egyik faluban több héten át tanulmányozta és elemezte ottani lakosok hónaljizzadságát. Nem azért választottak ezt a külvilágtól távol eső falut, mintha az ott élő emberek különösen "illatozók" lennének, hanem azért, mert lehetőleg minél jobban korlátozni akarták a külvilág kulturális vagy táplálkozástól függő befolyását a test kipárolgására. Ezenkívül a kis közösségben a genetikai és a családi összefüggések is áttekinthetőbbek voltak.

A tanulmány elsősorban az izzadságminták vegyi összetételéről szól. "Több ezer különböző, jelentős részben nagyon illékony anyagot találtunk" - tájékoztatta az APA osztrák hírügynökséget Alexandra Katzer, a KLIVV munkatársa. A 200 személy vizsgálata nyomán a kutatók megállapították, hogy ezeknek az anyagoknak az összetétele - tehát az, hogy melyikből milyen mennyiségű fordul elő - egyénenként igen nagy mértékben különböző volt. Akadtak olyan egzotikus anyagok is, amelyeket az elemzések csak egy vagy két esetben mutattak ki.

Mint Katzer elmondta, ha bizonyítást nyerne, hogy minden ember teljesen egyedi, csak rá jellemző illatelegyet bocsát ki, azt sok mindenre lehetne használni. Az intézet vezetője, Dustin Penn a többi között "E-orroknak" nevezhető elektronikus érzékelőkre, biometrikus kiértékelésekre, igazságügyi orvosszakértői alkalmazásra vagy éppen betegségek diagnosztizálására gondol.

A tudósok most tovább akarnak lépni: azt szeretnék vizsgálni, hogy csak az érzékelő-elemző készülékek, vagy esetleg az emberek is képesek-e arra, hogy más embereket szagok alapján felismerjenek, azonosítsanak. További téma a kérdés genetikai vetülete, vagyis az, hogy a genetikai rokonság vajon a test szagkibocsátására is kiterjed-e. Mikrobiológusok számára is érdekes a téma, mivel az izzadságanyagok lebontásában mikroorganizmusok is jelentős szerepet játszanak.