Egyszerűbb informatikai rendszereket akarnak a nagy IT-cégek
A vezető informatikai vállalatok szerint elég volt a követhetetlenül bonyolult IT-endszerekből, s elhatározták, hogy új specifikációt adnak ki e rendszerek menedzselésének egyszerűsítése érdekében. Olyan szabványt akarnak létrehozni, amellyel az informatikai rendszerek XML formátumban lesznek leírhatók.
A BEA Systems, a BMC Software, a Cisco, a Dell, az EMC, a HP, az IBM, az Intel, a Microsoft és a Sun Microsystems bejelentették, hogy kiadják egy olyan új specifikáció tervezetét, amely egységes módot határoz meg a számítógépes hálózatok, alkalmazások, szerverek és más informatikai erőforrások XML nyelven történő leírásához és modellezéséhez. A kezdeményezés célja, hogy megkönnyítse a vállalatok számára az említett erőforrásokra épülő szolgáltatásaik kezelését.
A közös munkával létrehozott Service Modeling Language (SML) elnevezésű, iparági szintű nyílt specifikáció az informatikai erőforrásokra és szolgáltatásokra vonatkozó információk kifejezésének közös nyelvét definiálja. A specifikáció lehetővé teszi, hogy az informatikai erőforrás-modellek hierarchiája újrafelhasználható építőelemekből álljon össze, így nem követel meg egyedi leírást minden egyes szolgáltatásról. Az ügyfelek számára mindez alacsonyabb költséget és kevésbé összetett rendszereket jelent. A specifikáció-tervezetet az együttműködésben résztvevő cégek az év hátralévő részében tervezik benyújtani valamelyik iparági szabványügyi szervezethez.
Az SML válasz arra az egyre növekvő iparági igényre, amely abból a körülményből ered, hogy egyazon informatikai erőforrás leírására ma számos eltérő módszer létezik. Ezek párhuzamos alkalmazása nemcsak alacsony hatékonysághoz, hanem két további problémához is vezet. Egyrészt, az eltérő formátumok miatt az eszközök és a menedzselő alkalmazások más-más nyelven beszélnek. Ezért az információt gyakran le kell a különféle alkalmazások számára fordítani, ami sokszor egyes műszaki részletek elvesztését, félreértelmezését okozhatja. Másrészt a különböző formátumok alkalmazása megkövetelheti az informatikai tervezőktől, hogy leírásokat készítsenek az erőforrásra vonatkozó információk közléséhez. Ezeket a leírásokat aztán át kell fordítani olyan formátumra, amely érthető az eszközök és a menedzselő alkalmazások számára. Ez manuális folyamat, amely magas hibalehetőséget hordoz.
Az SML-nek két olyan tulajdonsága is van, amely alkalmassá teszi az informatikai erőforrások, szolgáltatások modellezésére: támogatja a szolgáltatások közötti függőségek ábrázolását, és az XML-alapú üzenetküldő architektúrákhoz igazítható. Az SML segítségével a fejlesztők elkészíthetik saját alkalmazásaik modelljeit is, amelyeket azok életciklusának bármely szakaszában fel lehet használni – például telepítéskor, vagy a problémák, változások és verziók menedzselésekor. Ezek az információk a taktikai folyamatokban – a szolgáltatási szintek, a rendelkezésre állás és a kapacitás menedzselésében – is hasznosak. Az SML specifikáció egyszerűséget, integrációt és kompatibilitást nyújt az informatikai környezet valamennyi eleme számára annak teljes életciklusán át.
A közös modellező nyelv létrejötte fontos lépés a heterogén környezetekben történő informatika-menedzsment egyszerűsítése felé, hiszen különböző eszközökön és alkalmazásokon is lehetővé teszi az információ megosztását. Nagy előrelépés lehet, hogy az új specifikáció révén újrafelhasználható építőelemekből készíthető el az informatikai környezet teljes képe, nincs szükség egyedi szolgáltatás-leírásokra. Mindez csökkenti a vállalatok informatikai részlegeinek költségeit, komplexitását, ugyanakkor növeli a cégek informatikai aktivitását, és javítja azt a képességét, hogy időben alkalmassá tegyék IT-erőforrásaikat a változó igények kielégítésére.
Az alapvető erőforrások és szolgáltatások definícióját tartalmazó, közösen elfogadott szabványra épülő modell-könyvtárral minden szállító képes lesz megállapítani egy adott informatikai szolgáltatás összetevőinek általános jellegét és a köztük lévő kapcsolatokat, méghozzá anélkül, hogy előzetes ismeretei lennének a szolgáltatást alkotó objektumokról. Az alapmodell-könyvtár az általános erőforrások, így a hálózati elemek, operációs rendszerek, tárolóeszközök, asztali és szerver rendszerek, webszerverek és címtár szolgáltatások leírására lesz alkalmas, ami végső soron a heterogén informatikai rendszerek egyszerűbb kialakítását és modellezését teszi lehetővé.