A génkezelt lúdfű testőrségét riasztva védekezik
Holland és izraeli biológusok epergént ültettek a lúdfű nevű gyomnövénybe (Arabidopsis thaliana), s amikor azt megtámadták kártevői, a genetikailag módosított növény sérült részének eperillata odavonzotta a kártevő természetes ellenségeit: a lúdfű emberi hasonlattal élve hívta a testőrséget.
Harro Bouwmeester és Iris F. Kappers, a hollandiai Wageningen egyetem két növénykutató biokémikusa, valamint az izraeli Weizmann intézet munkatársa, Asaph Aharoni arról számolt be a Science című amerikai tudományos folyóiratban, hogy sikerült genetikailag úgy módosítani a lúdfű terpén-anyagcseréjét, hogy a sérülésekor kiszabaduló illatanyag vonzza növényevő kártervőinek húsevő ellenségeit. (A lúdfű egyébként a genetikusok kedvenc kísérleti növénye, elsőként térképezték fel a genomját.)
A növényeknél gyakran előfordul, hogy „testőröket" odavonzó illatot állítanak elő, amikor kártevőik támadnak. A növények legtöbbjében kódolva van ez a mechanizmus, csak megfelelő irányba kell terelni, s ehhez egyetlen gén beültetése elég. Az első feladat azonosítani, hogy milyen terpén-vegyületek milyen kártevőket vonzanak. Mindenki ismeri a menta illatát, de azt nem sokan tudják, hogy a többi növény is termel hasonló anyagot, csak nem érezni a szagot, mert csekélyebb a koncentráció például a kukoricánál, almánál, babnál, uborkánál és a gyapotnál is.
Az illat akkor a leghatásosabb, ha a növény maga állítja elő, mert kényes egyensúly van a növény, a kártevő és a kártevő ragadozója közt, és a növényre kívülről rápermetezett illat kevésbé hatásos. Fontos az időzítés is: akkor kell hívni a ragadozókat, amikor a növényevők éppen jelen vannak.
A növények bonyolult jelzésrendszerre is képesek, mindig olyan ragadozót hívnak, amilyen kártevő éppen megtámadja őket. A babot például háromféle levéltetű szokta megtámadni: a bükköny-tetű, a fekete bab-tetű és a borsó-tetű. Van egy parazita, amely csak a borsó-tetűt támadja meg, és ez csak olyankor jelenik meg, amikor ott van a borsó-tetű is.
A génkezelésnek, az e módszerrel előállított növényeknek sok ellenzője van. A terpén-anyagcsere, tehát az illat megváltoztatásához nincs feltétlenül szükség géntechnológiára, hanem hagyományos nemesítéssel is elérhető, hogy a növények megvédjék magukat. A növény-rovar együttműködéssel a terméshozam is javítható.
A kártevők elleni küzdelemben a biológiai módszerek elterjedésétől a növényvédő vegyszerek használatának csökkenését várják, ami a környezetvédelmi okok mellett azért is fontos, mert a rovarok idővel ellenállókká válnak velük szemben.