A NASA így tervezi © NASA

A becsapódás előidézésének az a célja, hogy a felvert porból, kicsapódó anyagokból következtetni lehessen az üstökös magjának összetételére, és annak alapján fel lehessen fedni a Naprendszer létrejöttének számos titkát.

A szakembereknek arról már tudnak, miként fest egy üstökös felszíne, illetve környezete, de arról még nem, hogy a felszín alatt mi lehet. A legelfogadottabb elmélet szerint az üstökösök konzerválták, mintegy mélyhűtötték azokat az anyagokat, amelyek még a Naprendszer kialakulásának idejéből maradtak vissza. Ezek megismerése felbecsülhetetlen értékű adatokat szolgáltatna arra nézve, miként született meg szűkebb kozmikus környezetünk.

A Deep Impactbe két egységet építettek be. A Becsapódó (Impactor) nevű modul bevágódik az üstös magjának a felszínébe, miközben az Elrepülő (Flyby) fényképezi a folyamatot, főként az ütközés kiváltotta anyagkicsapódást és a karambol vájta krátert.

A Becsapódó ezzel befejezi küldetését, az Elrepülő pedig folytatja űrutazását, és ha jó erőben marad, elképzelhető, hogy meghosszabbítják programját, és újabb üstökösökkel találkozik.

A becsapódást egyébként a Földről és a bolygónk körül keringő űrteleszkópokkal, köztük a Hubble-lel, a Spitzerrel vagy a röntgentartományban vizsgálódó Chandrával is nyomon követik.