Ha folytatódnak a jelenlegi trendek, a szárazabb éghajlat lombhullató, magasra növő fajoknak fog kedvezni a többi fa kárára. Brian Enguist, az Arizonai Egyetem professzora és kollégái egy Costa Rica-i erdőben jegyezték fel az 1976 és 1996 között végbemenő változásokat. Eredményeiket a Global Change Biology című szaklapban publikálták.

A változás az ökoszisztémákban végbemenő folyamatokat és azok képességeit is befolyásolja majd - magyarázta Enguist a BBC-nek. Tudnunk kell például, hogy mennyi szenet raktároznak a trópusi esőerdők, és mennyit tudnak majd a jövőben, továbbá, hogy mennyi széndioxidot vonnak ki a levegőből. 

A vizsgált időszakban sokszor fordult elő aszály - ami várható az előttünk álló időszakban is -, és összességében tetemesen megcsappant az erdő faállománya. A csökkenés leginkább a kisebb fákat érintette - tehát a magoncokat és az alacsonyabb növésűeket. 

Behatóbb vizsgálatokkal a kutatók kiderítették, hogy elsőként azok a fák estek ki, amelyek nedvesebb körülményeket igényeltek, míg a szárazságtűrők maradtak. E fajok jellemzői, hogy lombhullatók, és a legfelső lombkoronaszint képviselői. Az e fajok dominálta erdők azonban kevesebb szenet képesek raktározni, és kevesebb biomassza található bennük. 

Mindebből következően az új összetételű erdők károsan érintik majd az egész bioszféra éghajlatváltozással szembeni védekezőképességét. Enquist hozzátette, hogy ezek az erdők érzékenyen reagálnak az esőzésben bekövetkező változásokra is, amelyek így a jövőben azonnali vagy igen gyors következményekkel fognak járni.