Ez már a legjobb nyolc, itt nincsen papírforma, írhatnánk a Bajnokok Ligája mai negyeddöntői elé. De nem lenne igaz: a ciprusi APOEL bejutása és a sorsolás folytán van fix kettes meccs a kínálatban. Vagy máshogy gondolja valaki?
A ciprusi grundon megkérdezik a síró kisgyereket, miért sírsz, Jorgosz? Mert a Khrisztosz azt mondta, hogy Cristiano Ronaldo egyedül többet ér az egész csapatunknál! Légy erős, kisfiam, annál még Khedira is többet ér egyedül.
Elnézést a ciprusi hívektől a profán felvezetésért, de gazdasági fronton ez a helyzet. Jó, Ronaldo az APOEL-nél nagyobb csapatok komplett keretét is veri – de a Real Madrid-Limasszol viszonylatot valamelyest érzékelteti, ha leírjuk, hogy a Real legkevésbé sztárolt játékosai közül is szinte mindegyiknek nagyobb a piaci értéke, mint az APOEL Limasszol teljes keretének. És nem kevéssel.
Túl a Zeniten (is)
És mégis egyenrangúak! Már ami a Bajnokok Ligájában elfoglalt jelenlegi pozíciójukat illeti. Sőt, Cipruson miért ne humorizálhatnának azzal a lazábbak, hogy amire a Real hat éven át képtelen volt, milliárdos keretével és minden nimbuszával együtt, az nekik szinte azonnal összejött: a nyolc közé jutás. Akkor melyik a jobb csapat?
Nyilvánvaló, hogy önnön kereteihez mért teljesítőképességben a napfény szigetének első olyan csapata, mely – bármilyen – európai kupában nyolc közé jutott, már most legyőzte a Madridot, akkor is, ha ki se áll ellene. A Real sokak szemében még akkor is csak maximum a körülötte zajló „hájp”-nak felel meg, ha megnyeri a BL-t (a megasztárság ilyen igazságtalan dolog), míg az APOEL a teljes mezőny leginkább semmibe vett (semmiből jött) tagjaként már azzal túlszárnyalt minden elvárást, hogy a csoportból egyáltalán továbbjutott.
A csoportban az orosz Zenit, a portugál Porto és az ukrán Sahtyor (mindhárom UEFA-Kupa, ill. Európa Liga-győztes) előtt végeztek, már ez futballmese. A francia Lyon kiütése a 16 között pedig azoknak is örömöt okozott, akik szeretnek hinni benne, hogy a futball néha még ma is a régi receptet követi: a pályán egyenlőek vagyunk, akkor is, ha azon kívül a feltételek egyenlőtlenek.
Mourinho és a ciprusi iksz
Nos, ennyit a romantikáról: nagyon nehéz lenne a továbbiakban megtalálni a fogódzókat, amikkel az APOEL-szimpatizánsok reményeit körbebástyázhatnánk. Nincsenek fogódzók, a Real Madridnak egyszerűen kötelező legyőznie (oda-vissza) a ciprusi bajnokot. A Realnak vannak gondjai, a Real sem hibátlan és a legnagyobb sztárjai sem játszanak mindig jó formában – éppen csak esetükben annyival más dimenzió a „rossz” is ahhoz képest, ami Cipruson a „felülmúlhatatlan”, hogy nincs miről beszélni.
Mourinho az Interrel játszott már döntetlent Cipruson (a Famaguszta ellen), nem gondoljuk, hogy oda se nézve küldi ki fiait egy lötyögésre az első meccsen, mert a Realnak nyernie kell. Udvariasságból azt is odanyilatkozta, hogy a párharc a visszavágón dől majd el, azt azért nem ecsetelte, kinek a javára.
Nem gondoljuk, hogy fesztivált fog rendezni, mert Mourinhót a cél érdekli, nem az eszköz, és mert az APOEL hazai pályán azért oda fogja nyomni a stoplit. Nekik ennél nagyobb meccsük nem lehet Európában (ha mégis, az világszám lenne). A közönség ölre ment a jegyekért, miközben a klub elnézést kért a rossz szervezésért. Aki ciprusi, ordítani fog, nem autogramot kérni Benzemától. De a presztízs miatt és az erőviszonyok alapján azért a spanyolok nyernek. Ha nem, az hősköltemény lesz az egyik, erős nagy ciki a másik oldalon. Véleményünk szerint 2-0 lesz a Real javára.
Vigyázni azzal az oroszlánnal!
A Benfica-Chelsea már jóval izgalmasabb csata lehet. Ha a lélektan felől közelítjük meg, nincs fogódzó. A Benfica tipikusan olyan csapat, amelyik felvillanyozva focizik, és ha érzi, hogy megy a szekér, képes tizenkilencre lapot kérve menni előre. A Chelsea old-boyok mérhetetlen rutinja kevésbé szangvinikus játékot sugall, de ha harapni kell, néha még nagyon tudnak.
A Napoli elleni bravúros fordítás azonban nem feledtetheti, hogy alapjában véve nagyon rossz szezonjuk van a kékeknek. A Premier League-ben szinte minden fontos meccsüket bukták vagy döntetlenre adták, egyelőre izgulhatnak, hogy odaérnek-e a negyedik helyre. (Ha nem, több nagy ikon számára lehet búcsúfellépés is a BL-től a mostani szezon, egy időre biztosan.)
Az olaszok a Stamford Bridge-en hagyták, hogy a morgós, nyafogós, nyűgös öreg oroszlán feltápászkodjon és lecsapja a betolakodót, kérdés, a latinosan temperamentumos (csupa dél-amerikai pillérre épülő) és széljátékában bízó Benfica is elköveti-e ezt a hibát. Nekik is van miért teperniük mindkét fronton, csakhogy ők odahaza a bajnoki címre hajtanak, ami más lelkiállapotot feltételez a londoniakénál.
A Chelsea Di Matteóval sokak szerint csupán azt igazolta, hogy az edző még ma is lehet egyszerűen a gyeplőt lovak közé hajító kocsis megtestesítője, aki nem „vacakol” a rosszul működő alkatrészek karbantartásával, hanem előveszi a régi tutit és engedi, hadd menjen. Ha Villas Boas „kísérleti” félszezonját azzal az egy Napoli elleni visszavágóval állítjuk szembe, még igaza is lehet. De azóta a Chelsea kikapott a Manchester Citytől és nem tudta legyőzni a Tottenhamet sem. Valami azért kellene még a lelki felszabadultságon kívül.
Ez a valami – ezt már a sorsolás pillanatában hangsúlyozták Londonban – a hazai pálya lesz a visszavágón. Ott, ahol idei legjobb meccsét játszotta a csapat és ahol Drogba a főnixmadár meséjét bármikor, bárki ellen képes szárnyalva előadni.
De addig le kell tudni az első meccset, százezer néző előtt a Fény Stadionban, egy nagyon jó ellenfél ellen. Nem biztos, hogy ezt a párharcot a Chelsea-Napoli indigójával írják – bár a kékek BL-rutinja miatt nem mernénk elengedni a tömött erszényt a „Benfica” feliratú serpenyő fölött a fogadózónában.
Az első meccsre mindenesetre megszavazzuk nekik a bizalmat, aztán hadd szóljon a „Blue is the colour” a Stamford Bridge-en két hét múlva, ki tudja, utoljára-e. Tippünk: Benfica-Chelsea 2-1
Bajnokok Ligája, negyeddöntő, első mérkőzések:
APOEL (ciprusi) - Real Madrid (spanyol) 20.45, TV: PRO 4, 20.30
Benfica (portugál) - Chelsea (angol) 20.45, TV: Digi Sport, 20.15
Úszóelnök: Sokadszorra alázzák meg Virth Balázst
Wladár Sándor szerint az, ahogyan Milák Kristóf korábbi edzőjével bánnak, egyenesen történelemhamisítás. Úgy fogalmazott: „fekélyes a seb, és egyre mélyül. Hosszú időt igényel a gyógykezelése”.
