Első válogatott mérkőzését 1960-ban játszotta, s abban az évben tagja volt a római olimpián bronzérmes csapatnak, mint ahogy az 1962-es világbajnokságon ötödik helyezett, illetve az 1964-es Európai Nemzetek Kupájában harmadik helyen végző magyar nemzeti csapatnak is. A válogatottban összesen hét gólt szerzett.

Solymosi Ernő Újpesten lett ismert játékos, 1961 és 1971 között 232 bajnokin 64-szer volt eredményes, 1969-től sorozatban három szezonban lett bajnok a lila-fehérekkel, akikkel 1962-ben KEK-elődöntőt, 1969-ben pedig VVK-döntőt játszott, továbbá ötször nyert Magyar Kupát.

A Magyar Labdarúgó Szövetség honlapja szerint Solymosi Ernő temetéséről később intézkednek.