Tragikusan alakult a magyar válogatott második vb-selejtezője, gyakorlatilag megvertük magunkat. Minden holland gólt átaludtunk, mintha ott sem lettünk volna a pályán. Egyelőre nincs fejlődés, vagy ha van, titkos, néző nem láthatja.
MAGYARORSZÁG–HOLLANDIA 1–4 Budapest, Puskás Ferenc Stadion. Vezeti: Proenca (portugál) |
MAGYARORSZÁG: Bogdán – Vanczák, Juhász R., Lipták, Elek Á. (Gyurcsó, 61.) – Varga J., Korcsmár – Gera (Németh K., 80.), Koman (Hajnal, a szünetben), Dzsudzsák – Priskin. HOLLANDIA: Stekelenburg – Van Rhijn, Vlaar, Martins Indi (Mathijsen 64.), Willems – Clasie – Strootman (Maher, 78.), Sneijder – Narsingh, Van Persie (Huntelaar, a szünetben), Lens. Gólszerző: Dzsudzsák (7. – 11-esből), ill. Lens (3., 53.), Martins Indi (19.), Huntelaar (74.) |
A mérkőzésre erősen védekező felfogásban összeállított magyar válogatott futott ki a Népstadionban ma este, a holland válogatott ellen érthető volt Egervári Sándor óvatossága. Szalai és Hajnal a kispadon kezdett, csakúgy, mint az andorrai meccsen frissen futballozó Laczkó. A holland csapat közvetlenül a kezdés előtt módosult, Robben a bemelegítés után nem vállalta a játékot, helyén Lens kapott bizalmat edzőjétől.
Lens olyannyira élt a hirtelen jött lehetőséggel, hogy a harmadik percben már fejelt is egy gólt. Nagyon szép beadás érkezett a fejére, jobb oldalról, az alapvonalról, Lens köszönte szépen, és hat méterről bebólintotta a meccs első helyzetét. Bogdán nem tehetett semmit, kiszolgáltatott helyzetben érte a holland támadás, hiszen védőink még az öltözőben aludtak. 0-1
Szerencse volt, hogy Varga és Gera már pályán volt, nem csak fizikailag, hanem mentálisan is. Előbbi tökéletes passzal indította Gerát a hollandok tizenhatosára érkezett az átadás, Gera becselezte magát, megtolta a labdát, majd védője felrúgta. A jogos büntetőt Dzsudzsák vállalta el, a jobb sarokba lőtt, Stekelenburg esélytelen volt, ha jó oldalra dől, akkor is az lett volna, de balra indult. Egyenlítettünk a hatodik percben, három perccel a holland gól után. Nagyon kellett, hogy meccsben maradjunk.
1-1
Nyomtak a hollandok végig a meccsen, mi pedig tördeltük hátul a lendületüket, és megpróbáltuk az egy szem csatárként elöl rengeteget brusztoló Priskint megjátszani. Néha sikerült, de az az igazság, hogy nem tudtunk helyzetet teremteni a holland kapu előtt. Mentségünkre szolgáljon, hogy a hollandok sem tudtak igazán, sajnos megtettük azt a szívességet, hogy hátul újra elaludtunk egy percre, és ezt ki is használta Martins. A 18. percben balról jött egy beadás, tök egyedül találta a holland középpályást, aki bebólintotta ezt a helyzetet is. Másodikból a másodikat, tényleg bosszantó hiba volt a védőinktől.
1-2
Nem volt jó a meccs, de rossz sem, mert hajtottunk, ahogy bírtunk. Dzsudzsák is, Priskin is, Varga is, Bogdán biztos kezűnek tűnt, de valahogy nem sikerült „áttörni a falat”, nem volt elég az akarat. Váratlan megoldások, és nagy átlövések talán segíthettek volna, de nem maradt energia, a holland kapu elé ritkán jutott magyar akció. A hollandok irányítottak, megszabták a ritmust, de különösebb veszélyt nem okoztak az első játékrészben már, sőt, az utolsó tíz percet lelassították. Sok sárgát kaptunk, de az a kemény védekezés velejárója volt, durvaság, vagy sportszerűtlenség nem történt.
Megnyomta a második félidőt a vendég holland válogatott, a sors fintora, hogy harmadik góljukat is ajándékba kapták tőlünk. Név szerint Elektől, aki középre fejelte a labdát, amit nem szabad, Lens meg, ha már játszhatott a mai meccsen Robben sérülése miatt, és pont ott járt a kapunktól tizenkét méterre, bepasszolta Bogdán kapujába a labdát. Förtelmes, frusztráló, fölösleges gólt kaptunk.
1-3
Ezután a magyar csapat egyet villant, Varga beadása ziccerben találta Priskint, akinek közeli emelését reflexből fogta Stekelenburg. Kár, talán felállhattunk volna, ha ez a helyzet bemegy, vagy legalábbis élesebb meccs lett volna ebből, sajnos kimaradt. A hollandok nem vettek vissza a tempóból, játszottuk a lesreállítást, de folyamatos volt a veszély, hogy egyszer majd nem sikerül. Energiánk továbbra sem volt arra, hogy támadást építsünk, Egervári mester frissített is, de az sem használt.
A 74. perc hozott újra tragédiát, egy gyorsan elvégzett holland szabadrúgásból született a meccs ötödik gólja. Huntelaar váltotta be Sneijder asszisztját, Bogdánt kipasszolták, mintha kispályás meccs lett volna.
1-4
A meccs elérkezett ekkorra a teljes reménytelenség fázisába, amikor a közszolgálati televízió riportere is feladja, és már alig beszél hülyeségeket. Mert a negyedik holland gólig folyt belőle, nem is tudjuk, hogy lehet, hogy mikrofon elé engedik, de ez nem tartozik szorosan a mérkőzéshez, úgyhogy lépjünk túl ezen a problémán.
Egervári mester az utolsó tíz percre beküldte Németh Krisztiánt, végtelenül hosszúra nyúlt a finis, mert mi már nem bírtunk hajtani, a hollandok meg nem akartak. Kivéve Huntelaart, aki nagy elánnal futott el a jobb szélen, többször is, de igazi veszélyt nem okozott már. Csordogáltak a másodpercek, volt idő megemészteni, hogy a világ gonosz, de leginkább azt kell feldolgozni, hogy megint nincs jó csapatunk. Álmodozunk, szeretnénk, óhajtunk, szájkaratéban nagyok vagyunk, de aztán jön egy focicsapat, és tönkrever minket a Népstadionban egy erősen közepes játékkal.
Ez a realitás, nem az Aladdin.
Idén a halálra kerestek legtöbbször a Wikipédián
De ennél azért vidámabb témák is előkerültek Taylor Swifttől kezdve az amerikai politikusokon át, egészen a párizsi olimpiáig a top25-ös listán.