Mindkét mai BL-negyeddöntő a házigazda előnyével indul. Igaz, nem egyforma az előny és várhatóan nem egyformán lesz könnyű dolga a Real Madridnak és a Chelsea-nek, de továbbjutásuk ellen kevesen fogadnának. Az elődöntők várható pikáns ízei miatt kell túllenni a mai visszavágókon.
José Mourinho udvarias is tud lenni, ha kell. A ciprusi APOEL-lel szembeni „párharc” alatt több tucat nagyvilági főúr kelléktárát kimerítette az ellenfél körbeudvarlásával. A tisztelet, amivel a kiscsapat bámulatos meneteléséről beszélt, nyilván nem megjátszott, hiszen ha valaki, a Special One igazán tudja, micsoda nagyvadak között forgolódik idén a negyeddöntő szegénylegénye.
De felesleges lenne túljátszani is az udvariasságot: a mai visszavágó a Real Madrid számára nem az APOEL-ről szól, Mourinhónak is inkább a következő feladatok szempontjából kell valahogy hozzáállnia.
Csapat, pihenj!
Ezért nagyon könnyen lehet, hogy kulcsembereit pihenteti - bár Cristiano Ronaldo, mentalitását ismerve, a sziesztát is sprintben végzi meccsnapon, mégis sikerülhet meggyőzni őt a főnöknek, hogy mondjuk a hét végén a Valencia ellen nagyobb szükség lesz a sprintjeire.
Attól így sem kell tartani, hogy a ciprusi játékosok nem szembesülnek a Bernabéu stadion és az ellenfél fenségességével: ha Ronaldo helyett Higuaín, Özil helyett Kaká, Alonso helyett mondjuk Sahin jön szembe a pályán, az sem éppen laza kergetőzés.
A Real-szurkolók nyilván valami könnyed gólfesztivált remélnek, bár a párosítás már a sorsoláskor annyira egyértelmű volt,hogy talán még elvárásaik sincsenek. Azzal együtt sem, hogy a Limasszol az első meccsen 70 percen át megvalósította, amit akart. Csak hát ez annyit jelentett, hogy szívósan és eredményesen kergette a labdát a saját térfelén.
Ma sem számíthatunk másra. A ciprusi brazilok, portugálok között akad bátor és megbízható mesterember, a Bernabéuba látogató spanyol kiscsapatok mentalitásával és taktikájával nyilván megpróbálják szépen kihúzni valahogy. A Madrid pedig nem fogja szétszaggatni az istrángot: elég kemény meccsek várnak még rájuk a továbbiakban.
Kié lesz a századik?
Ha mindenképpen keresünk valami tétet, hát legyen ez: a Ronaldo, Benzema, Higuaín hármas melyik tagja szerzi meg a trió századik szezon-beli gólját? A brutális termelést produkáló szekció minden idők legjobb madridi csatársorait szorítja háttérbe idén (számszakilag legalábbis), mellesleg megdönti a felülmúlhatatlannak hitt Messi-Henry-Eto’o féle barcelonás szezoncsúcsot.
Szakmai apróságkora éhesebb elemzők pedig megnézhetik (ha Mourinho is úgy akarja), mire képes az ex-dortmundi Nuri Sahin, akit sokan a következő évek madridi tengelyében látnának, de idén már aligha fog más meccseken komolyabb szerepet kapni a portugáltól.
Tippünk szerint egy mindenkinek kellemes estén sok-sok labdajáratás közepette 4-0-ra nyer a Real Madrid. De szólunk, azon sem csodálkoznánk, ha kevesebbel beérnék.
Mint a kombájn
Ha a Barcelonára azt mondtuk az egy nappal korábbi beharangozóban, hogy a nem nekik szurkolók számára van valami unalmasan kiszámítható minden meccsükben (a Milan elleniben is volt), akkor ugyanezt fel kell hoznunk a Chelsea-re is.
Lassan kiderül, a londoni kék-fehér brigád nem más, mint A Csapat, Amit Mourinho Úgy Hagyott. Az arrafelé (is) máig etalonnak számító José nem csak sikereket hozott a Stamford Bridge-re, de összerakott egy olyan irgalmatlanul masszív monstrumot is, ami olyan, mint egy kombájn: egyvalamit tud, de azt mindig és elpusztíthatatlanul.
A Chelsea-vel azóta sok edző próbált valami mást játszatni, új embereket, sztárokat beépíteni, átszabni, saját képre formálni. Voltak sikerek, részsikerek és bőven kudarcok. Mára világossá vált, hogy ez nem csak Abramovics tulajdonos bűne. A Chelsea egyszerűen abban jó ma is, amiben Mourinhóval, az őáltala hozott emberekkel jó lett.
Ezek a kulcsemberek azóta öregebbek lettek, morcosabbak és olykor kiszámíthatatlanabbak. De a Villas-Boas kísérlet (sőt, már Ancelotti második éve) is megmutatta: amíg a kombájnt végleg ki nem dobják/el nem adják, ugyanazt kell vele csinálni. Terry, Lampard, Essien, Drogba egyszerűen erre a fizikálisan irgalmatlanul kemény, darálós, iramból történő játékra alkalmas – illetve ebben a legjobb.
Torres terápiája
A Benfica ellen is így lesz, de nem csak ellenük: Villas-Boas megbukott Londonban, miközben a kulcsemberek állítólag fúrták, a sérültek hiányoztak, Fernando Torres bénázott – mégis, a BL-ben hazai pályán hibátlanok, gólt összesen egyet kaptak, a Nápolyt bedarálták hosszabbításban. Ez a Mourinho-brigád, nincs mese. Nem kissebbítve a tűzoltó Di Matteo érdemeit.
Nem a Chelsea meccsein fognak sikongatni a népek a gyönyörtől – ugyanakkor egyszerűen nem lehet elismerés nélkül nézni a nemrég (?) még osztályon felüli játékosok földtúró elszántságát, amivel a szezont mentik.
Az új Chelsea talán David Luizra, Ramiresre és egy majd nyáron szerződtetendő új szupersztárra épül, de most még az „öregek” diktálnak. Azért tekintsük pikáns adaléknak, hogy a két említett brazil egyaránt a Benficától érkezett Londonba.
A piros-fehérek nem tudták átlépni saját árnyékukat, pedig az első meccs előtt erre láttunk nagyobb esélyt. Most sem írjuk le őket: masszív, de nem bevehetetlen vár a Stamford Bridge, a mérhetetlen BL-rutin azonban a Chelsea mellett szól. Nem beszélve a Benfica sérülések miatt hiányos hátsó alakzatáról.
Ha a vendégek lövik az első gólt, a hitük akár bravúrra is elég lehet. De kapott gól nélkül így is nehéz lesz nekik kihúzni. Érdeklődve várjuk, folytatódik-e Fernando Torres önterápiája. Legyen ez a tipp alapja is: ha játszik és gólt is lő, sima lesz. 3-1 a Chelsea-nek.
És akkor majd jön a Barca, Övrebö norvég játékvezető pedig, a három évvel ezelőtti Chelsea-Barcelona visszavágó főszereplője, gyorsan kikapcsolja a telefonját és vidékre költözik.
Kovács Kokó István: Nem baltával rontok be az irodába
Gazdasági és jogi átvilágítást ígért a Magyar Ökölvívó Szakszövetség újonnan megválasztott elnöke, Kovács Kokó István. Atlanta olimpiai bajnoka a rá váró feladatok mellett beszélt arról, mekkora szerepe lehetett a politikának a megválasztásában, miként alakult a viszonya Erdei Zsolttal, miért indul nála hatalmas mínusszal a szövetségi kapitány, és hogy miért ilyen határozott a véleménye Imane Helif ügyéről. Interjú.
