A Tejútrendszerben a csillagok felének van csupán párja, a többiek elmagányosodtak - a kozmikus "szingliség" rejtélyét a Bonni Egyetem és a Max-Planck rádiócsillagászati kutatóintézet tudósai most végre megfejtették.

A csillagok nem izoláltan, hanem csoportosan fejlődnek, intersztelláris gáz- és porfelhőkből alakulva, s a kozmikus "szülőszobákban" általában párosával jönnek a világra. Ez azt jelenti, hogy kettős (bináris), vagy akár hármas csillagrendszerek jönnek létre, minden újszülött csillagnak van társa. A legtöbbször a csillagcsoportok gyorsan szétszélednek a galaxisban, de a tudósok mindmostanáig nem tudtak rájönni arra, hogy miért magányosodik el a felük - olvasható a Science Daily tudományos hírportálon.

A német kutatók a csillagok születésének a körülményeiben találták meg a választ, ami a következő: mielőtt a csoportok szétszélednek, a kettős csillagok áthaladnak a kozmikus "szülőszobán" és gravitációjuk kölcsönösen hat egymásra, sok esetben azonban a párosokat két szingli csillag szakítja szét. "Egy kicsit úgy kell elképzelni a helyzetet, mint amikor a zsúfolt táncparketten egy pár egy másikkal ütközik össze" - magyarázta Michael Marks, a szerzők egyike. Ennélfogva csökken a párosok száma, még mielőtt a csillagok szétszéledhetnének a galaxisban.

"A csillagkeltetők nem egyformák - vannak agyonterheltek és kevésbé zsúfoltak. Minél több kettőscsillag jön létre, annál "tömöttebb" a csoport, így annál nagyobb a kölcsönhatások valószínűsége. Ezáltal több bináris rendszer válik szét magányos csillagokká. Ez azt jelenti, hogy minden egyes csoport esetében más és más a kettős rendszerek és a magányos csillagok aránya" - mondta még Michael Marks, hozzátéve, hogy komputeres modellek segítéségével immár ki lehet számítani, mely régiókban milyen arányban magányosodnak el a csillagok.