Az akár 17 méteresre is megnövő, erős állkapoccsal rendelkező állatok 98-66 millió évvel ezelőtt vadásztak zsákmány után a tengerekben. A kutatók sokáig úgy vélték, hogy ezek a hüllők inkább lassan úsztak és csak rövid sprintekre voltak alkalmasak. Johann Lindgren, a svéd Lund Egyetem munkatársa és csapata egy új lelet alapján azonban cáfolja ezt a korábbi feltételezést.

A kutatócsoport szerint a gigantikus méretű állatok farokúszója és így a mozgása is inkább a cápákéra hasonlított. Eredményeiket a Nature Communication című brit tudományos folyóiratban mutatták be.

A moszaszauruszok az őskori Neotethys-óceánban voltak honosak, ennek vize Ázsia, Európa, Afrika és Ausztrália partjait is mosta. Eddig azt feltételezték a moszaszauruszokról, hogy testük más pikkelyes csúszómászókhoz hasonlóan egy akár száz csigolyával is bíró hegyes farokban végződött.

2008-ban azonban Jordániában egy alig másfél méteres fiatal példány kövületeit találták meg. A remek állapotban megmaradt csontok mellett a régészek úszók kontúrjait is feltárták. Eddig még nem bukkant elő hasonlóan jó állapotban fennmaradt lelet.

"Ezzel a különleges lelettel megcáfolódott az eddigi állítás" – írják cikkükben a tudósok. A kövületek úgynevezett hypocerk farokúszóról árulkodnak: a gerinc farki része lefelé görbült, és a farokúszó alsó részét támasztotta, a farokúszó aszimmetrikus.

A farokúszó formája alapján lehet következtetni a moszaszauruszok mozgására. Úszás közben a hüllők a cápákhoz hasonlóan hullámmozgást végeztek. A legnagyobb felhajtóerőt az úszóval ellátott farok szolgáltatta. Így ezek a tengeri hüllők sokkal jobban hasonlítottak mozgásukban a metriorhynchushoz és az ichthyoszauruszokhoz (halgyíkok), mint azt eddig feltételezték.