Az a fülbemászó szaxoszinti dallam. Emlékeznek rá? A Malév-szignál minden gyermekre és repeső szívű felnőttre varázsütésszerűen hatott. Amikor már szabad volt az út, de még aranyáron mérték a repülőjegyeket, és amikor a tanítónéni mi-leszel-ha-nagy-leszel kérdésére minden fiú (és fiúsabb lány) rávágta: pilóta! És minden lány (illetve femininebb fiú) azt felelte: stewardess! Nem, nem légi- vagy utaskísérő, vagy air-hostess: sztyú-ár-desz!

Mert ő körberepülheti a világot (legalábbis egy furcsa, csőszerű folyosón tologathatja a büfékocsit a különböző légterek között), és számtalan nyelven beszél (vagy legalábbis mindenkinek érhető jelrendszerrel meg tudja mutatni a vészkijáratokat), mindig jókedvű (de legalábbis mosolyog), és sokat keres. Vagy ha nem, akkor is. Hisz legalább utazik!

Ez volt vágyaink netovábbja, no és az, hogy a kék bőrülésekbe belesüppedve megtapasztaljuk végre, hogy milyen, amikor a kerek felcsukódnak, zökkenünk egy nagyot a levegőben, a szárnyak pedig belefeszülnek a légáramlatba.

Íme a Malév Hungarian Airlines, ahogy szívesen emlékezünk rá.