"Manapság világszerte 80 országban naponta 50 millió fogy belőle. Hogyan történt ez a csoda? Nos, egyrészt Pemberton doki beletrafált... másrészt, 1906-ban Bill D'Arcy - egy hatfős reklámügynökség igazgatója St. Louis-ból - megkapta a feladatot, hogy hirdesse a Coca-Colát" - e sorokkal búcsúzott a D'Arcy ügynökség 1956-ban, ötvenéves együttműködés után a Coca-Colától a Wall Street Journal hasábjain. Az "elbocsátó szép üzenet" fölött ez áll: Büszkén adjuk át.

A D'Arcy fél évszázados hirdetési tevékenysége ugyanis nem bírt mit kezdeni a tévé térhódításával és kénytelenek voltak átengedni a terepet. A nyomtatott reklámok szakértői hat éven át próbálkoztak 1950-től, az első mozgóképes kólaszpot sugárzásától, ám igazán átütő hatást nem értek el. A legfőbb eszközük a műsorszponzoráció volt. A Youtube-on megtaláltuk az egyik tévés hirdetést az elsők közül, melynek címe: Coke Time with Eddie Fisher (Coke-szünet Eddie Fisherrel), aki varieté műsorának megszakítása alatt győzködi a nézőket, hogy kortyoljanak egy kis frissítőt.

1956-tól a McCann-Erickson vette át a kóla kampányait, a kreatívok pedig elkezdtek hatni az érzékekre, legfőképp a zenei aláfestésre koncentráltak. Az 1963-ban kitalált szlogent (Things go better with Coke) például Roy Orbinson, a The Supremes és Marvin Gaye is felhasználta saját stílusában, így a dallamos üzenet könnyedén belemászott a célcsoportok (azaz válogatás nélkül mindenki) fülébe: "A dolgok jobban mennek Coca-Colával".

Az egyik leghíresebb kóladal mégis 1971-ből származik. Az úgynevezett Hilltop szpot állítólag minden idők legsikeresebb és legnézettebb reklámja. A kortársak emlékezete szerint a megjelenés után tízezrével kérték a rádiós kívánságműsorokban az I'd like to buy a world a home (azaz: szeretnék venni a világnak egy otthont) kezdetű dalt, amelynek a kólatörténelem szerint először az utolsó sora pattant ki a kreatív igazgató, Bill Backer agyából, és így szólt : I'd like to buy a world a Coke, and keep it company (Azaz: szeretnék venni a világnak egy Coke-ot és jó társaságban lenni).

1990-ben felújították a legendás hirdetést, újra összetrombitálták a régi szereplőket az olasz dombtetőre (Milánó közelébe), hogy kánonban előadják gyerekeikkel a régi és az új Coke-dalokat. A szpotot a XXIV. Superbowl alkalmából készítették. Alább a régi és az újabb verzió.

A slágerlistákat is döngető dalokon túl a filmipart is ügyesen felhasználták a kóla reklámozói. Az 1979-es nagysikerű Mean Joe Green című reklám után, 1981-ben tévéfilm készült az alapötletből, mely szerint a mogorva amerikai focistát egy Coca-Colával deríti jobb kedvre a kisfiú. Az eredeti szpotot egy New York-i stadionban forgatták a tizenkét éves Tommy Okonnal és a tehetséges Joe Greene-nel, aki a Pittsburgh Steelers csatára volt, és 1979-ben után elvitte a reklámvilág CLIO díját a legjobb színészi alakításáért. Az 1981-es filmben is Greene játszott, a kisfiút viszont lecserélték, és az E.T-ből ismerős Henry Thomast kérték fel a szerepre. Sajnos csak a reklámot találtuk meg, íme:

A legendás kólaszpotok közül bűn lenne kihagyni az első számítógépes animációt használó művet. 1993-ban egy szabadúszó grafikus, Ken Stewart vetette fel az ötletet, és kutyájának mozgását megfigyelve készítette az alapokat. Az északi fényt mozizó jegesmedvék mai szemmel igen lomhák, akkoriban azonban frenetikus hatást ért el vele e Coca-Cola.

Rábukkantunk arra a reklámra is, amely lehet, hogy Nyugaton nem számított mérföldkőnek, a keleti blokknak viszont annál inkább. Az 1988-as First Time (azaz első alkalom) a mi fogyasztói szűzhártyánkat is átszakította. Robin Beck rekedtes hangját imádtuk, és a boldog emberek láttán mi is egycsapásra szerelmesek lettünk. Ne felejtsük, hogy ez volt az a kor, amikor a magyar tévéújságokban még a reklámblokkokat is feltüntették!