A 125 éves Coca-Cola minimum 65 éve inspirálja a művészeket. A pop-art egyik alapkellékének már az első tömegkultúrát megtestesítő mű keletkezésében is szerepe volt, de más irányzatokban is volt jelentősége. Egy magyar avantgárd művész például a rendszerváltást "jósolta" meg általa. Íme, néhány kólás művészeti állomás.
Pinczehelyi Sándor 1969-ben kóstolt először Coca-Colát. A most 65 éves művész a hvg.hu-nak elmesélte, hogy egy bolgár tengerparti nyaraláson jutott hozzá az akkor még Magyarországon nem kapható, ezért aztán oly vágyott nedűre, de amikor megízlelte, nem volt annyira elragadtatva. Az ital logójától viszont annál inkább, így a szigetvári születésű grafikus a magyarok közül elsőként használta képein a pop-art kedvelt múzsáját.
A magyar és a paprikás kóla
Pinczehelyi, aki negyven éve plakátgrafikáival vált közismertté, felfedezte a kommerciális elemek hatását és más, politikai töltetű képekkel való kölcsönhatását a modern felületen, és 1980-tól először fotósorozatokon, majd szitanyomatokon örökítette meg az ikonikus italt. Az egyik leghíresebb kólás műve 1988-ból például egy vörös csillagot ábrázol, melyen keresztül-kasul a Coca-Cola ismerős felirata látható vidám színkavalkádban. Pinczehelyi a fura párosítással, azaz a szocializmus és a kapitalizmus szimbólumainak „házasításával” ábrázolta Magyarországot a két világhatalom közé ékelődve.
A lelkes amerikaiak
A populáris művészet eszközrendszere és tematikája is hatással volt tehát a magyar avantgárd művészekre? Inkább csak az előbbi, véli Pinczehelyi, aki például egészen másképp használta a Coca-Colát, mint az amerikai pop-art képviselői, Andy Warhol, avagy a képregények ihlette Mal Ramos. Az ő műveiken ugyanis a kóla egybeolvadt az italt tartalmazó, kecses üveggel, illetve az amerikai életérzéssel, amit Warhol így fogalmazott meg:
„A legnagyszerűbb ebben az országban az, hogy Amerika teremtette meg annak a tradícióját, hogy a leggazdagabb fogyasztók ugyanazt vásárolják, mint a legszegényebbek… tudod, hogy az elnök Coke-ot iszik, Liz Taylor Coke-ot iszik, és, hogy te is azt iszod. Hiába van több pénzed, nem kapsz érte jobb Coke-ot, mint az a csöves, aki a sarkon szürcsöli. Mindegyik Coke ugyanolyan, és mindegyik jó. Ezt tudja Liz Taylor, tudja az elnök, tudja a csöves, és tudod te is.”
Nem csoda hát, hogy a lelkes amerikai az, aki mindenkinek eszébe jut, akár a pop-artról, akár a Coca-Cola ábrázolásokról van szó. Ám a legelső mégsem ő volt, sőt nem is egy amerikai, hanem egy skót. Eduardo Paolozzi jóval Warhol előtt 1947-ben ábrázolta a Coke-ot az I was a Rich Man's Plaything (Egy gazdag férfi játékszere voltam) című művén, mely a tömegkultúrát, a fogyasztást, a kommerszet felhasználó művészeti irányzat elindítója és névadója is lett.
...és az ellenlábasok
A triviális képi elemekkel machináló pop-artot a 20. század második felében hamar befogadták a modern művészetekre nyitott közegek, ugyanakkor ellenlábasai, a tömegkultúra és a fogyasztói társadalom felett ítélkezők is megjelentek - mondta el kérdésünkre Gálig Zoltán, a Szombathelyi Képtár igazgatója.
Az 1960-ban létrejött francia újrealizmus képviselői közül Arman a hulladékhalmos kreációiról híres. A nizzai származású művész a kólásdobozokat is felhasználta alumíniumhalmos sorozatában, kollégája, Villégle megtépázott plakátjaival vált ismertté, ám ugyanebben a destruktív műfajban a német Wolf Vostell használta fel a Coca-Cola védjegyet 1961-es alkotásában.