A 79 kilométer hosszú, 1,3 és 14 kilométer szélesség között ingadozó vizes terület vulkanikus múltja miatt számos ilyen jellegű emléket őriz, és e tájak adják meg a környék alaphangulatát. Ilyenek az északi oldalon a Tapolcai-medencében található vulkáni tanúhegyek, vagy az egész Tihanyi-félsziget. Itt található a Balaton-felvidéki Nemzeti Park, mely az északi parton húzódik 1-15 km szélességű sávban, Tihanyi-félszigettől a Kis-Balatonig. Öt nagyobb tájegységet érint, ill. tartalmaz a terület: a Balaton-felvidéket, a Déli-Bakony egy részét, a Tapolcai-medencét, a Keszthelyi-hegységet és a Kis-Balaton medencéjét. A kis tengerszint feletti magasságú terület egyes részei - a változatos morfológiának köszönhetően - hegyvidéknek tűnnek. A felszín változatossága jellemző a földtani felépítésre is, ami különösen értékessé teszi a területet és ez a sokszínűség az egyes résztájakon belül is megmutatkozik.

A nemzeti park területe a földtani értékek tárházát jelenti, az egyes földtani korok emlékei jellegzetes tájképi értékkel is bírnak. Megemlíthetők az országosan ismert alapszelvények (Tihanyi-félsziget: Fehér part, Aszófő: Farkó-kő), a bazaltvulkanizmus jellegzetes formájú hegyei, a gejzírkúpok, a barlangok és víznyelők, a kőtengerek, amelyek megőrzéséhez a fontos természetvédelmi érdek fűződik. A nemzeti park egyéb természeti értékekben is gazdag – olvasható a park hivatalos weboldalán található tanulmányban. Ez a gazdagság az alapkőzet és a talajok változatosságán túl jórészt abból ered, hogy az alföldi területek erdőssztyepp növényzete és a középhegység zárt lomberdő vegetációja hazánkban részben itt, egy délnyugat-északkelet irányú, viszonylag keskeny peremhegy vonulatban találkozik egymással. E találkozási zóna mindkét növényzeti típus társulásainak, növényeinek és állatainak élőhelyet nyújt, erősen mozaikos elrendeződésben.
Az egész környéken a nagykiterjedésű tófelszín, mocsárvilág, síkságok, medencék, tanúhegyek és hegységek elősegítették a gazdag élővilág kialakulását, és fennmaradását. A vidéken több száz védett növény- és állatfaj él.

MTI / H. Szabó Sándor

A tó növényvilágának nagy részét az algafajok teszik ki, szintén nagyon gyakoriak a hínárfélék, melyek között a békaszőlő-fajok jelentősek. A nádasok inkább az északi parton maradtak fenn, a fedőnád, a tavi káka tartoznak a legismertebbek közé. Bár ismeretlenek a nyaralók számára, fontos tudni, hogy a tóban rengeteg egysejtű, édesvízi szivacs, rákok és kagylók élnek, és a nyaralók életét megkeserítő árvaszúnyogok is itt születnek. A Balaton vízgyűjtőn található negyven vízfolyásban csaknem ötven halfajt ismernek. Ezek állománya tehát a tóhoz mérve igen gazdag (a Balatonból rendszeresen 15–17 faj kerül elő). A vízfolyások többsége erős humán befolyás alatt áll. A vízgyűjtő halastavai számos, a patakok halfaunájába nem illő, természetes állapotban elő nem forduló fajjal „gazdagítják” a vízgyűjtő halállományát (kínai razbóra, amur, busa-félék, szivárványos pisztráng, tükörponty, ezüstkárász, naphal). A nem honos fajok közül ki kell emelnünk a kínai növényevő fajokat (busák, amur), melyeknek elsősorban a somogyi oldalon található halastavakból kiszabaduló egyedei folyamatos utánpótlást biztosítanak a balatoni busa és amur állományoknak.

Flickr (Creative Commons) - Te lo juro por Madonna

Tovább színesíti a Balaton-felvidék élővilágát, hogy a pannóniai flóratartományon kívül a nyugat-balkáni is érezteti itt hatását. A zonális vegetáció mellett igen jelentős a szerepe a lokális víz- és talajviszonyoktól függő növényzetnek, élőhelyeknek is. Az azonális növényzeti típusok közül külön kiemelendők a lápok, láprétek, melyek jégkori maradványnövényeket, unikális botanikai és zoológiai ritkaságokat őriznek. Mindezek az okok szinte páratlanul gazdag flóra és fauna kialakulásához vezettek: itt megtalálható a védett cifra és lisztes kankalin, a fekete kökörcsin vagy a mocsári kardvirág. A tó rendkívül gazdag növényvilágára jellemző, hogy a molyhos és cseres-tölgyes erdőségek a legelterjedtebbek, amelyeket sok helyütt telepített fenyőerdők váltanak.

A vízben és közvetlen közelében több, mint ezerkétszáz állatfaj él. A vízközelben récefélék, dankasirály, kormorán, bütykös hattyú él, az erdőségekben a holló, az erdei szürkebegy és fenyvescinege lakozik. A kicsikről sem szabad elfeledkezni: az óriás énekes kabóca hangját messzire hallani, és rézsiklóval is igen gyakran találkozni. A kirándulók rókával, dám- és gímszarvassal is összefuthatnak, a szerencsésebbek még kerecsensólymot is megpillanthatnak.

Természetes remekművek

Kecskeköröm
A balatoni kecskeköröm egy mintegy öt millió éve élt kagylófajta (a congeria ungula caprae) lekoptatott maradványainak népies elnevezése. E kagylócsücsköket Tihany környékén az agyagból mossa ki a víz. A félsziget homok és agyag rétegekből áll, vulkáni eredetű kőzetekkel fedve. Magas vízállás idején a hullámok a partot érve kimosták a rétegekből a kagyló héját, mely a hullámzás koptató hatására vette fel a kecskeköröm-formát.

Levendula
A Földközi-tenger mellékéről származó, nyugtató hatású félcserjét Tihany megfelelő klímája és földje teszi alkalmassá a termesztésre. A szerzetesek által is gondozott lila növényt június és július fordulóján fesztivállal ünneplik a félszigeten, ahol külön kis iparág épít a levendulára: készítenek belőle molyirtó párnát, olajat, szappant.

Bütykös hattyú
A turisták által kedvelt és táplált bütykös hattyú nem őshonos a Balatonban, az utóbbi néhány évtizedben érkezett a tóba, 2000-re már több, mint hétszáz példányt számoltak meg. A hattyúk ilyen nagy mennyiségben károkat okoztak a tónak: megdézsmálták a vízinövényeket, így a húsz éve még túlburjánzott hínáros békaszőlő és a süllőhínár mára csak nyomokban található a tóban. A madarak nem csak a tóra legjellemzőbb vízinövényeit falták fel, hanem velük együtt a hínárokra rakott halikrákat is. A hattyúk agresszivitásáról pedig legendák keringenek.

Gejzírek
A tihanyi Belső-tó felé néző hegyoldalon található gejzírmező mintegy hárommillió évvel ezelőtt keletkezett. Vulkáni utóműködés során forró víz áramlott az egykori felszínre, és a hévforrások – hasonlóan a jelenleg Izlandon működőkhöz – gejzír formájában törtek fel. A forró vízből és a meleg vizű tavakból meszes, kovasavas iszapok csapódtak ki, melyek fokozatosan szilárd kőzetté alakultak. Ma már csak ötven gejzírkúp látható, a legnagyobb közülük az Aranyház, mely nevét a rátelepedett sárga színű zuzmóról kapta.  

Badacsonyi borvidék
A badacsonyi hegyoldal talaja bazalt alapon agyag, homok, lösz, éghajlata enyhe, magas páratartalommal – e tulajdonságok miatt remek borszőlő terem itt. A tó közelsége miatt a déli lejtők a vízfelületről visszaverődő napfényt is élvezhetik, így a bortermeléshez nagyon kedvező mikroklíma alakult ki. A badacsonyi borok kiváló fehérek: olaszrizling, tramini, kéknyelű.

Gyógyforrások
A Balaton mellett fakadó gyógyforrások többsége szénsavas, melyet a népszáj savanyúvíznek hív. Különösen nevezetesek a kékkúti forrás (ezt palackozzák is), a csopaki Szent József-forrás, a balatonfüredi Kossuth-forrás. Utóbbi vizét a füredi Szívkórház betegei ma is fogyasztják.