Falura jó lesz? A nagy vidéki luxusgagyi
A luxus fogalma nyilván meglehetősen relatív, bár abban valószínűleg meg tudunk egyezni, hogy valami minőségiről, elegánsról, finomról van szó. Egészen addig, amíg a magyar vidék nem próbálkozik.
A luxus sok esetben tényleg pazarlást, felesleges pénzkidobást jelent, de ha valódi minőséggel jár együtt, csak csodálni tudom. Bizonyos dolgokért valóban megéri kiadni a megszokott ár többszörösét is, például a Haagen-Dazs fagyikban még soha nem csalódtam. Egy Louis Vuitton táska örök darab, egy életben elég egyszer beruházni rá. (Persze még a legnagyobb neveknél is előfordulnak minőségi kifogások időnként.) A luxust azonban nehéz megmérni, még a vendéglátóiparban is meglehetősen szubjektív. Léteznek ugyan előírások, amelyek meghatározzák, mitől első osztályú egy étterem, ötcsillagos egy szálloda. De a szabályok betartása még bőven nem elegendő a luxus élményéhez. Az igazi luxus ugyanis a szépségről, a minőségről és a jó ízlésről szól. Ha egy szállodai szobában pont olyan huzata van a kanapénak, mint amilyet a nem különösebben kifinomult ízlésű anyósom választana, akkor nem vigasztal, hogy van minibár és notesz bekészítve.
