Holnaptól minden más lesz! Fogadkozunk magunknak és a környezetünknek ilyenkor év végén: leszokunk végre a dohányzásról, lefogyunk öt kilót, többet foglalkozunk magunkkal, a gyerekkel, a párunkkal, kedvesebbek leszünk az idősekhez, korábban kelünk, rendet tartunk az íróasztalon és nem toljuk le az útról embertársainkat.

Hirtelen szezonja lesz az életmódváltásnak, megtelnek a jógatermek, duzzadnak a keblek a joggingfelső alatt, a sportszerboltból pedig elfogy az edzőcipő. Ezt a tendenciát a szolgáltatók is megérzik. Az egyik jógaközpontban bár statisztikát nem vezetnek, kérdésünkre hezitálás nélkül rávágták, hogy 30 százalékkal növekszik januárban a “jógiállomány”, és ez nem csupán a friss hajtásokat jelenti, hanem a régi ügyfelek lendületét is: aki előtte heti egyszer ment csak jógázni, ebben az időszakban heti három-négyszeri alkalmat is bevállal, nyilatkozta kérdésünkre az egyik népszerű jógacentrum illetékese. Február végétől azonban szokásos módon apad a lelkesedés és visszaáll a “régi rend.”

Hasonló irányzatról számolt be Mester Rita, egy budapesti fitnesz- és wellnessközpont marketingigazgatója is: “Bátran kijelenthetem, hogy január és február hónapokban 20-30 százalékkal többen érkeznek hozzánk a sportolni az amúgy is népszerűbb téli szezonban. Májusig viszont egyre lankad az érdeklődés”. A nyár elején még a fürdőruhaszezon előtti hiúsági roham okoz hasonló kitüremkedést a keresleti grafikonon, de korántsem akkora hullámvonallal, mint az év legelején, teszi hozzá Mester.

A másik kedvenc újévi fogadalom a dohányzásról való leszokás, nem csoda, hogy ilyenkor a nikotintapaszt hirdető szpotok is észlelhetően többször fordulnak elő a televízióban a filmek közötti, vásárlásra ösztönző szünetekben. Felkerestünk egy mágneses rezonancia segítségével leszoktató szolgáltatót, amely egy alkalmas módszerrel szabadítja meg a pöfékelőket a káros szenvedélyüktől.

“Érdekes, hogy idén inkább karácsonykor ugrott meg az ügyfélszám, sokan szeretteiktől kapták ajándékba a leszoktatási programot. Újévre nincs még sok előjegyzésünk, ám volt olyan évünk, amikor több mint 70 százalékos volt az eltérés január második napján és az Óév utolsó napján a többihez képest”- nyilatkozta Fábián József, a Rezonet Kft. tulajdonosa.

A babonák furfangos világa

Tehát nem csupán az kezdet, hanem a vég is fontos lehet azoknak, akik hisznek az évfordulók varázsában. A keleti kultúrákban ez nem egyénenként változik, hanem mindenkire vonatkozik, hisz szigorú hagyományokhoz kötik az óév eltemetését. Kínában és sok távol-keleti országban például a tizenöt napos újévi (és egyben tavaszköszöntő) ünnepsorozatra úgy készülnek, hogy fényesre pucolják a házat, hogy tisztán lépjenek a következő esztendőbe.

A nyugati civilizációban régi hiedelmek egyre csökevényesebben határozzák meg az új esztendőt, nincsenek rögzült határvonalak a szokásvilágok között sem, így összemosódhatnak a nemzetek babonái. Heidi Klum például fennen hangoztatja kötelező gardróbszabályzatát az Újévre: szerinte piros bugyi elengedhetetlen Szilveszter éjszakájára, pedig ez nem német, hanem olasz szokás. Azt a hiedelmet viszont, miszerint december 31-ig illik megszabadulni a tartozásoktól, Európa- és világszerte is szinte képtelenség betartani, tekintve mikroszinten a lakosság, nagyban pedig az országok adósságállományát. Mit kezd hát a megrögzött babonás? Másban hisz, és túljár saját eszén, hogy ne zavarja lelkivilágát a szokás elleni vétek.   

Bevállaljuk?

Mert mi történik, ha nem tartjuk be a hitünkkel táplált konvenciót? A szokásjog íratlan szabályai igen súlyos büntetést helyeznek kilátásba: az egész évünk rámehet! A környezetünk és saját elvárásaink önmagunkkal szemben az évfordulók alkalmával még erősebben hatnak: ilyenkor számot kell vetnünk életünkkel, cselekedeteinkkel, tervezni kell a jövőre, és ekkor eszmélünk föl: illene fejlődő tendenciát mutatni, hogy kiteljesítsük felsőbbrendű, emberi mivoltunkat. Dr. Csernus Imre is ezt tűzte zászlajára, és magyaros módon provokálja az embereket a változtatásra. “Bevállalja?” - erről a “beszólásáról” lett híres még évekkel ezelőtt egy tévés műsorban az orvos, azóta bestseller könyveivel és előadásaival próbálja felpiszkálni a gyógyulásra vágyókat. Sokat foglalkozik az akaraterővel, illetve annak hiányával, a gyávasággal és a képmutatással praxisában, a Férfi című 2009-es könyvében például a félelem által uralt rutinszerűségről is ír, mely az unott hétköznapok sivárságával megakadályozza, hogy igazi sikert érjünk el a személyiségfejlődésben. Sőt, tovább megy: szerinte a kevés kihívással tengetett élet szürkesége táplálja a szenvedélybetegségeket (azokat, amiktől minden egyes újévben szeretnénk megszabadulni), így ezek leküzdése csak akkor lehetséges, ha átlépjük saját komfortzónánkat és legyőzzük saját elménk akadályait is.

Csernus a bevetett energia mértékében látja a különbséget és lehetőséget a hosszú távú változtatásra. Amennyiben valaki elhatároz valamit, de a rutin által kikövezett biztos utat választja, az csak kis, rövid ideig ható sikereket fog elérni, aki viszont úttalan utakon halad, annak lehet, nagyobb bátorságra és sokkal több befektetett munkára van szüksége, ám  bárhova eljuthat. Ez esetben a kudarcra is több esély van természetesen, de a pszichológus szerint nagyobb veszteség az, ha kikerüljük a kihívásokat, mint ha nekiugrunk és nem sikerül. A tanulási folyamatot ugyanis mindenképp a fejlődés számlájára írhatjuk, és levonhatjuk az adónkból, amit azért fizetünk, hogy egyre jobb legyen az élet.

Az évfordulók hagyományai színt visznek a hétköznapokba, a babonákat viszont nem érdemesebb komolyabban venni, mint a cselekvés varázsát. Mert ahhoz, hogy a fogadalmaink ne legyenek tiszavirágéletűek, úgy tűnik, többre van szükség, mint egy pezsgőpukkanásra.