Nagy-Britannia polgárai és sajtója furcsa viszonyban vannak a saját hírességeikkel. A médiában olvasható reakciók alapján úgy tűnik, amíg valaki csak egy röhejes celeb, addig nincs vele gond, bármit meg lehet neki bocsátani a szellemi szegényeknek járó mosolygós elnézéssel. De ha valakinek valódi eredményei vannak és esetleg még büszke is ezekre, az aztán tényleg felháborító. (Kate Winslet a megmondhatója, milyen nehezen viselték honfitársai a tavalyi Golden Globe-ot és Oscart.)

Nem kell azonban a világ egyik legjobb színésznőjének lenni ahhoz, hogy valakire lecsapjon a kommandó, elég hozzá néhány szakácskönyv és egy tévéműsor is. Nigella Lawson, az egyik leghíresebb brit sztárszakács elvileg tényleg lehetne irritáló személy, hiszen családi háttere és neveltetése (apja magas rangú politikus volt, anyja gazdag örökösnő) és második férje (George Saatchi, 100 millió fontot érő üzletember) életmódja lehetővé tette volna, tenné. Nigella azonban szerintünk elbűvölő jelenség, a Guardian viszont legutóbbi könyve, a Kitchen megjelenése kapcsán konkrétan hazugsággal vádolja. A cikkhez érkezett olvasói hozzászólások még ennél is durvábbak, a pornográf minősítés is megjelent a vélemények között, nem is egyszer.

 

Mi is a gond Nigella Lawsonnal? Az egyik probléma ugye, hogy gazdag, de ez még hagyján, viszont csinos is és nagyok a mellei – felháborító. Ráadásul látványosan élvezi a főzést és az evést – hallatlan. Ahelyett, hogy csak visszafogottan csipegetne, ahogy ez rendes nőkhöz illik. Aki szokott főzni, tudja, ezt a munkát képtelenség a folyamat és a végtermék iránti szenvedély nélkül csinálni, amennyiben kedvetlenül látunk hozzá, az eredmény is olyan lesz. Egy sztárszakácsnál pedig még a lelkesedés sem elég, külön tehetségre van szüksége, amivel képes átadni a rajongást a nézőknek, olvasóknak. A főzés és evés mostanra az egyik legfontosabb szórakozási lehetőséggé vált, érdekes személyiség nélkül labdába sem lehet rúgni. Van, aki káromkodik, van, aki nyalogat, kinek mihez van tehetsége.

Nigella hitelességére a legjobb bizonyíték Stahl Judit, akiről sokan azt állítják, hogy főzőműsorának és szakácskönyveinek koncepcióját a “házias istennőtől” kölcsönözte. Ha azonban összehasonlítunk egy Stahl műsort egy Lawson videóval, a különbség egyértelmű. Nem szakmailag, ugyan, dehogy, a tűz és a báj hiányzik a magyar változatból.

Ellenben a magyar gasztronómia egyik új üdvöskéje, Mautner Zsófi szerintünk igen jó eséllyel képes lenne valami igazán érdekeset produkálni magyarul – ha hagyják. Persze Mautner is kivételes háttérrel rendelkezik volt diplomataként, de még így is meglepő az a felkészültség, kedvesség és kommunikációs képesség, amellyel csúnyán lemossa a színről az őt felkonferáló tévés műsorvezetőket. Persze, az alább látható reggeli műsor nem volt nagy kihívás, de mégis kiderült végre, hogy talán megvan a mi saját Nigellánk. Azt még nem tudjuk, hogy ő is nyalakszik-e, de csak támogatni tudjuk.