Nincs még egy olyan imádott és gyűlölt fűszere a magyar konyhának, mint az ételízesítő, vagy, mondjuk ki, a vegeta. Nemrég még nem létezett konyha nélküle, elsöprő sikere egyszerre új és mégis otthonos ízének tudható be. Zöldséget viszont sokkal kevesebbet tartalmaz, mint azt várnánk. Tudunk ezen javítani otthon? Megpróbálkoztunk a lehetetlennel.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Budán, a Fény utcában.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Vízivárosban hárítottuk a karácsonyt.
A rendhagyó dal címe: Én és a pezsgőm.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Máriaremetén jártunk, "az olasznál".
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Zuglóban, a Szaletlyben jártunk.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen a Rózsadombon kötöttünk ki egy szendvics erejéig.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen Vízivárosban jártunk, a Vár alján.
Egy bajor család alapozta meg a „magyaros vendéglátás” világhírét. A 140 évvel ezelőtt, 1883. szeptember 23-án született Gundel Károly adaptálta a magyar konyhát az európai gasztronómiához. Arra született, hogy híres apja árnyékában éljen, de a hírneve túlnőtt még az apjáén is. Sohasem főzött, de híres ételek hosszú sorát ihlette és alkotta meg. Az ő szakácskönyveiből ismeri a világ a magyar konyhát. A páratlanul népes család élete tele volt sikerekkel és tragédiákkal. Magyar és világhírességek tömegei kötődtek a Gundelekhez és vendéglőikhez.
Jártunkban-keltünkben megéhezünk, megszomjazunk, megállunk „kispiszkostól” a fine diningig. Nosztalgiázunk és felfedezünk, megyünk az emlékeink után, rábízzuk magunkat a véletlenre, vagy éppen nagyon is tudatosan keresünk valami újat. Aztán elmeséljük, mondjuk a magunkét. A vendégét – mert mi vagyunk a mindenkori vendég. Felbukkanásunk bárhol várható. Most éppen egy régi óbudai gyártelepen, vadonatúj fúziós lelőhelyen.
Három éve kellett volna átadni az épületet, csak most sikerült.
Az idős nő mozgásában korlátozott volt.