„Nem kell rendszeresen edzenem, csak alkalomadtán, mégis csodákat tehetek a váltott intenzitású gyakorlatokkal”
Szinte vallásos áhítat övezi a váltott intenzitású gyakorlatok hatékonyságát. A módszer hívei szerint a rövid, de nagyon intenzív edzésszakaszok, amelyeket hosszabb, alacsony intenzitású szakaszok követnek (például harminc másodperc intenzív futás majd egy perc séta) bármilyen életkorban a legkitűnőbb módja a zsírégetésnek. Ráadásul nemcsak a futásnak, de a biciklizésnek, a sétának, a futópadon való futásnak sőt a lépcsőző gépen való edzésnek is  emeli a hatékonyságát. Hát ez sajnos nem igaz. A valódi eredmény eléréséhez a rendszeresség sokkal fontosabb.

„Nincs az a kemény edzés, amely az én lelassult anyagcserémet helyrehozhatná.”
Sajnos a hormonális változások idővel lassítják az anyagcserét, ez tény. A jó hír az, hogy a heti két- háromszori izzasztó edzés biztosan segít, hogy kordában tartsuk a súlyingadozásunkat. Próbáljunk ki új mozgásformákat ezzel újabb kihívásoknak tesszük ki a testünket és a monotóniát is elkerüljük. Az igazság az, hogy a rendszeres edzés a legjobb, és szinte az egyetlen módja az anyagcserénk felfrissítésének.

„Sokkal sérülékenyebb vagyok, ha edzek.”
A fenti állítás pont fordítva igaz. Jóval sérülékenyebbek vagyunk, ha nem mozgunk rendszeresen és nem eddzük az izmainkat, illetve ha nem erősítjük a csontjainkat. A legtöbb sportbaleset abból adódik, hogy túl lelkesen vagyunk az első órákon és a szervezetünk még nincs felkészülve a terhelés mértékére. Az alakformálás lassú folyamat, aki azzal kecsegtet, hogy két héten belül S-re cserélhetjük az L-es ruhatárunkat, az krónikus hazudozó és a tevékenysége komoly károkat okoz.

„Ha azt akarom, hogy tartós legyen a súlycsökkenésem, kénytelen leszek beköltözni az edzőterembe.”
Tévedés! A fogyókúra akkor lesz hatásos, ha több kalóriát égetünk el, mint amennyit beviszünk a szervezetünkbe. Ha hetente öt alaklommal 30 percet rászánunk arra, hogy fussunk, ússzunk, kerékpározzunk vagy akár sétáljunk, már többet tettünk a sikerért, mintha minden szabadidőnket időnket az edzőteremben töltenénk. Ne kedvetlenítsen el bennünket a lassú fejlődés. A lassan elért változás tartós, és az egészségre ártalmatlan, míg a kifárasztott, agyonkínzott szervezet hamar megbetegszik.

„Ha nem fáj, nem is hatásos!”
A mozgásnak nem kell fájnia! Az izomláz ugyan gyakori kísérője az edzés elkezdésének, de nem azt mutatja, hogy ahol fáj, ott jó sok zsírt égetünk, hanem azt, hogy az izmaink nem szoktak még hozzá a mozgáshoz. Idővel az izomláz egyre ritkábban tér vissza és akkor is csak azt jelzi, hogy a fájó izomcsoport az adott mozgásban kezdő, vagy újrakezdő. Különbséget kell tenni az izomláz és a sérülés okozta fájdalom között, ez utóbbi arra hívja fel a figyelmünket, hogy valamit rosszul csináltunk, megrántottuk, vagy megerőltettük magunkat.

„Minél többet edzem, a szervezetemnek annál több proteinre van szüksége!”
Az izomépítéshez bizony nagy mennyiségű fehérje kell, tekintve, hogy az izmok a fehérjéből nyert aminósavakból épülnek fel, de a hatékony edzés szempontjából a három legfontosabb tápanyagfajta (a proteinek, a szénhidrátok és a zsiradékok) közül a legkevésbé hatékony energiaforrás a protein. A szénhidrátok és a zsírok is fontosak az izmok számára, a szervezet a proteineket a fizikai állapot megőrzésére és a sérülések kezelésére tartalékolja.

„Az öregedéssel izmaim leépülnek, helyettük zsírpárnákat szedek magamra, ez ellen semmit se tehetek!”
Fiziológiai vizsgálatok azt mutatják, hogy rendszeres edzéssel, különösen az aerobic jellegű gyakorlatokkal és alacsony kalória tartalmú étrenddel csökkenthetjük a zsír mennyiségét és növelhetjük az izomtömegünket. Ezt akár 90 évesen is megtehetjük, visszanyerhetjük fizikai erőnket, rugalmasságunkat, mozgékonyságunkat és csontjaink erejét is. Mert bármilyen közhelyes is, de ez igaz: mozogni sosem késő.