Nem tudnánk megmondani, a francia nők mikor váltak élő legendává, mindig is volt egy erőteljes varázsuk a divat miatt...
Nem tudnánk megmondani, a francia nők mikor váltak élő legendává, mindig is volt egy erőteljes varázsuk a divat miatt, talán Coco Chanel óta hiszi azt a világ, hogy arrafelé minden nőnemű csinos, vékony, szellemes és vonzó.
Erre a hiedelemre épült egy Amerikába szakadt gall hölgy, Mireille Guiliano első könyve, A francia nők nem híznak, amely megdöbbentő gyorsasággal vált világsikerré. Az eredetileg a Veuve Clicquot nevű, szintén francia luxus pezsgőmárka egyik felsővezetőjeként tevékenykedő Guiliano tulajdonképpen visszavonulása után, egyfajta hobbiként kezdett el írni és rögtön elsőre beletrafált a közepébe. Mert a francia nők legendája (legalábbis részben) sajnos igaz.
Talán nem pont úgy és nem pont annyira, ahogy azt gondolnánk, de bizony a statisztikák is alátámasztják, hogy Franciaországban alacsonyabb a népességben a túlsúlyosak aránya, mint más európai nemzeteknél. Ha pedig ez így van, akkor kell lennie valami titoknak. Persze valójában nincs, életmód kérdése az egész. Minőségi ételeket kell enni, sokat mozogni és az ember nem hízik el, körülbelül ennyiben összefoglalható a szerző első könyve, de ezzel az evidenciával is meg lehet még lepni embereket, nem is keveset.
Ha pedig egy üzlet beindul, tolni kell a szekeret, senki nem tudja ezt jobban egy vállalatvezetőnél. És Mireille folytatta, következő könyve tovább taglalta a francia nők köré szőtt legendát Francia nők télen-nyáron címmel, majd nemrégiben megérkezett A francia nők karriert csinálnak című harmadik rész is.
Ha valaki pusztán ez alapján azt gondolja, hogy ez a Mireille Guiliano egy idegesítő, tudálékos némber, nem jár messze az igazságtól. A probléma az, hogy bármennyire is úgy érezhetjük, semmi újat nem mond, mégis jól csinálja és van a stílusában valami lefegyverző, őszinte báj. Nagyon egyszerű szavakkal mond el alapvető igazságokat, amelyeket már mások is ezerszer leírtak különböző könyvekben, csak Guilianonak jobban áll.
Hogy a könyvben szereplő karrier tanácsok mennyire válnak be, nem próbáltuk, egy részükkel nem is értünk egyet. Akadnak köztük olyanok, amelyeknek csak az agyonszabályozott multi környezetben van értelme és a szerző hajlamos időnként túlzásokba esni, az önfegyelme szinte már rémisztő. Igazán nem bánnánk, ha valaki végre kitálalna egy szaftos botrányt erről a nőről, mert a könyvekből kitűnő tökéletessége, amely egészséges önbizalommal párosul, rendkívül irritáló. Mégis szívesen beszélgetnénk vele egy kávé vagy tea mellett, az nem kétséges. Na jó, lehet pezsgő is.
