Az angol nők többsége egyáltalán nincs meglepődve a jelenségen, a férfiak azonban aggódva tekingetnek a jelenségre a sörük és a hamburgerük mögül.

Régi és nagyon vitatott téma, hogy a fogyasztói világ mindenféle szemszögből nézve hím-soviniszta. A gyártó általában a férfiak képzeletét veszi célba, hiszen ők azok, akik a kifutón feltűnő termékekre megkeresik a pénzt, vagy akik összedolgozzák a kozmetikai sebészek honoráriumát. A hirdetések és a magazinok pedig a nőknek szólnak, ők a csalik, őket kell önbizalomhiányba taszítani és tartani, hogy tetszeni akarásból kierőszakolják ezeket a javakat és folyamatosan versenyben maradjanak a forrásokért.

A The Guardian angol napilap szerint ennek az évtizednek a kezdetével ez a megszokott trend megváltozik. A férfiak bekapcsolódnak a divatvilágba és a nekik szóló magazinok sportautó és óra hirdetéseit is felváltják a kozmetikai reklámok. Ez pedig azt jelenti, hogy a fent említett csali jelenség és a vele járó önbizalomhiány egyre inkább kiterjed majd a férfiakra is.

A jelenség persze nem teljesen új, sokkal inkább egy hosszú folyamat vége, amelyre érdemes kitérnünk, hiszen a férfiak már a kilencvenes években fogyni és nőiesedni kezdtek. Ha a filmeket nézzük (elvégre ezek alkotják a divat-trendeket) a Schwarzenegger, vagy Stallone féle izmos, tömör férfitest már Keanu Reeves vagy Brad Pitt korában is hidegháborús utópia volt.

Ehhez jött a liberális forradalom és a homoszexualitás elfogadása, valamint a technológia kora, amikor a férfiaknak nem az erőre, hanem az észre lett szüksége. Ezzel egy időben a focipályán feltűntek a hajráfok és a gyémántfülbevalók, divat lett a „boyzilian” szőrtelenítés, a fiúk pedig rózsaszínben kezdtek járni és merészen hidratáltak. A félszegség és a sebezhetőség a Twilight óta menő, de az Avatar sikere is hozott változást az ideális férfitest megítélésében.

Ez az ideál pedig a The Guardian szerint Kínában, Szaúd-Arábiában és Oroszország pénzel teli bugyraiban már bejáratott dolog. Az új, vékony és kisfiús imázsnak a sulykolása nyereségesen működik, így beindult a piac, amely az ilyen ifjakat teszi a nők (és persze más férfiak) vágyának tárgyává.

„A mai férfimagazinok egyre inkább a 20 évvel ezelőtti Cosmopolitanra emlékeztetnek, mert arra bátorítják a férfiakat, hogy tetszeni akarásból ugyanazokhoz a használhatatlan megoldásokhoz folyamodjanak, mint a nők. Testépítés-átalakítás, hidratálás, smink, extra cicik zsírleszívása. Ezzel ők is olyan egyre fogyó, magabiztosan csücsörítő, ám nagyon is sebezhető fiúk lesznek, akik csupán azzal különböztetik meg magukat a többitől, hogy olyan testet kanyarítanak maguknak, amilyet a divatdiktátorok akarnak.” - írja az újság, és konklúzióként óvja az angol férfiakat, attól hogy besétáljanak a marketing csapdába.

A cikket természetesen nagy figyelem kísérte és több száz olvasói reakció érkezett a témára. Néhányan (leginkább nők) úgy gondolják az angol férfiak tényleg „veszélyeztetett faj”, hiszen focitársadalom lévén a sorsuk már akkor eldőlt, amikor David Beckham elkezdte a szőrtelenítést, az olajozást, az arckezelést, na és persze a gyémánt ékszerek nyilvános viselését. Meglehet, de Beckham már a múlt, ráadásul a férfi hozzászólók egyöntetűen azt állítják, hogy a trend komolytalan és csak a liberális társadalomnak tudható be. Szerintük ugyanis "a divatvilág hülye ha azt hiszi, hogy a férfiak feladják a sört, bort, a pizzát, hamburgert, a steaket és a kebabot, csak azért, hogy valamilyen homoszexuális divat őrült szexinek lássa őket (thfc 123)".

Sok vélemény szerint azonban a trend nagyon is él, és ahogy hízik az átlag derékbősége, úgy válik a vékonyság a férfiak vágyának tárgyává. "Elvégre csak az eladható és azután vágyakozhatunk, amink nincsen" - mondja a Mr Silver nevű fórumozó. Ehhez kapcsolódóan pedig már csak egy hozzászólót idéznénk,  AstroFungalInfection szerint ugyanis a marketingesek totálisan rossz úton haladnak, mivel "a férfiak vágyát és figyelmét nem 27 hüvelykes derékbőséggel, hanem 27 hüvelykes pénisz mérettel lehet felkelteni". Ezzel aztán sokan egyet is értettek. És ön mit gondol?