Carey Mulligan kétség kívül jól döntött, amikor eljátszotta az Egy lányról című film főszerepét, hiszen egymás után érkeznek a jelölések, nemrég megkapta a brit filmakadémia, a BAFTA díját és esélyes az Oscaron is. A történet nem mondható túlságosan eredetinek, egy tizenéves lányt elcsábít, aztán elhagy egy idősebb, nős férfi. Szerelmi kapcsolat vagy megrontás, kihasználás? Ezt a kérdést tette fel a brit Telegraph nevű lap tanácsadójának egy olvasó, akivel egészen hasonló dolog esett meg még kamaszként, 15 éves korában kezdődött. A férfi a zongoratanára volt, akiben a szülei megbíztak, akit azért fizettek, hogy kislányukat oktassa.

“Egy barát volt, aki eljött a házunkba, elbűvölte az anyukámat és a húgaimat is tanította zongorázni. Az ok, ami miatt mindez ismét előkerült, hogy rájöttem, a zenei tehetségem, amin az utóbbi időben újra elkezdtem dolgozni, sosem bontakozhatott ki. Annak ellenére, hogy ezt a férfit a tanításért fizették, szexszel töltöttük az időt. Soha nem vette komolyan a tehetségemet és nem bátorított sem zeneileg, sem más módon” - írta az Alison nevű nő a lapnak. A levélíró elmondja, hogy annak idején úgy látta, valódi párkapcsolat volt kettőjük között, utólag, felnőttként azonban már egészen másképp értékeli a viszonyt és aggódik, hiszen a férfi még mindig a közeli iskolában tanít.

Lesley Garner tanácsadó válaszában szinte rögtön rátér a sikeres film és a valóság közti párhuzamokra, és bár hangsúlyozza, hogy az Egy lányról nem valami tündérmese, azért az ilyen jellegű történetek sem mindig fekete-fehérek szerinte. A film alapjául szolgáló könyv, amely Lynn Barber újságíró visszaemlékezései alapján készült (Nick Hornby volt a forgatókönyvíró), negatívan ábrázolja az akkor történteket, pedig sok nő, akinek hasonló viszonya volt egy idősebb férfival, kellemes élményként tartja nyilván a kapcsolatot. A levélíró konkrét kérdésére, hogy vajon tegyen-e valamit, Garner több lehetőséget is felvázol. Harminc év nagy idő, és ismerve a realitásokat, még ha azonnal szól, akkor sem biztos, hogy lett volna következménye a történteknek, hiszen a mai napig rendszeresen előfordul, hogy középiskolai tanárok egymás után használják ki szexuálisan tanítványaikat. Mindenki tud róla, mégsem tesz senki semmit. Három évtizeddel később a nyilvánossághoz fordulni viszont még kétségesebb eredménnyel kecsegtet. Hacsak úgy nem teszi az ember, mint Lynn Barber, aki előbb egy újságcikkben, majd a memoárjában mondta el az igazat csábítójáról.

A tanácsadó szerint marad a személyes konfrontáció, a terápia és a zene, hiszen szerinte "a legjobb bosszú a siker”. És tulajdonképpen lehet, hogy ezzel Barber is egyetértene, hiszen a legjobb filmnek és a legjobb forgatókönyvnek járó számos díj neki szól, nem pedig annak a férfinak.