Nem mondhatnánk minden előzmény nélkülinek a női harcosok megjelenését az irodalomban és mozgókép világában, bár az...
Nem mondhatnánk minden előzmény nélkülinek a női harcosok megjelenését az irodalomban és mozgókép világában, bár az amazonok legendáját a legtöbben elvont meseként kezelték, amelynek köze nem lehet a valódi nőkhöz. Ahogy azt a hvg.hu egy korábbi, női detektívekkel foglalkozó cikkünkben is megírtuk, Sherlock Holmes hatására már a korai viktoriánus könyvekben megjelentek a “lady detektívek”, akik természetesen pusztán szellemi tevékenységet folytattak. Miss Marple már nem habozott időnként bepiszkítani a kezét, bár erőszakhoz azért sosem folyamodott volna, ahhoz túlságosan is úri nevelést kapott. Valószínűleg nem véletlen, hogy az első halhatatlanná vált női nyomozót egy női írónak köszönhetjük, ahogy az időrendi sorrenben körülbelül utána következő Cordelia Gray megalkotója is hölgy. P. D. James Cordeliája ránézésre gyámoltalan, ártatlan kislány, és bár nyomozási technikáját nem az erőszak jellemzi, Miss Marple-nál jóval veszélyesebb életet él.
A valóban tettlegességre vetemedő női krimihősnők nem meglepő módon Amerikában születtek meg, Sue Grafton ABC gyilkosságok című sorozatának Kinsey Millhone-ja például időnként már gyilkol is, bár szinte mindig önvédelemből. Az Agave Anita Blake sorozatának főhősének pedig kifejezetten az a dolga, hogy időnként megöljön másokat, még ha azok nem is minden esetben emberi lények, csak úgy folyik a vér a sztorik nagy részében.
A képregényeknek köszönhetően jó pár igen csak erős női hős került a köztudatba, jelentős részüket a filmvásznon is viszontláthattuk valamilyen formában és legyenek bár szuperhősök vagy szimpla hétköznapi átlagnők, alaposan helybenhagyják azt, aki veszélyezteti terveiket. Remek példát jelentenek az X-Men mutánsai, Wonderwoman, a Macskanő vagy a Sin City gyilkos amazonjai.
Az Animus kiadó skandináv krimi sorozatában azonban nemrégiben feltűnt egy egészen különleges új női harcos, aki pusztán a lehetőségei szerint halmozottan hátrányos helyzetűnek mondható, mégis majdhogynem legyőzhetetlen. A legborzalmasabb gyerekkori traumák és autitizmusra utaló személyiségjegyek jellemzik a Millenium trilógia Lisbeth Salanderjét, aki pusztán a háttere alapján egy működésképtelen emberi roncs kellene, hogy legyen. Az aprócska lány azonban minden hátrányát az előnyére fordítja és hátborzongatóan pontosan tapint rá ellenfelei leggyengébb pontjaira. Rendre bekövetkező győzelmeit nagyban segíti tökéletes gátlástalansága és a meglepetés ereje, az olvasó azon kapja magát, hogy élvezi Lisbeth elsöprő erejű erőszakosságát és csattanós visszavágásait. Salander ritkán gyilkol, csak ha nagyon muszáj, de az igazságérzete által diktált nem halálos bosszúk sokszor fájdalmasabbak a célszemélyek számára, mintha egyszerűen csak meghalnának.
A Salander könyvek világsikere után film is készült a trilógiából, legalábbis az első rész már a mozikban – Svédországban. Az előzetes alapján jónak ígérkezik.
