Máris mozikban Baz Luhrmann rendező Ausztrália című filmje, Hugh Jackman és Nicole Kidman főszereplésével. Az epikus mű nagyon komoly, háromórás kalandfilm, amely 130 millió dollárba került a producereknek. Az első héten azonban csak 20 milliót hozott Amerikában, amely produceri szempontból hervasztó adatnak számít. A premiert természetesen hangsúlyos reklámkampány előzte meg, sőt, a szokásoktól eltérően a The New York Times egészoldalas hirdetést hozott le a filmről, amelyben bekezdéseket idézett a - persze pozitív - recenziókból. A reklámfotón azonban nem az Európában bedobott Kidman és Jackman szerepelt, hanem Brandon Walters, aki a félvér kisfiút játssza a történetben. David Thomson író-újságíró szerint ez nem véletlen, Nicole Kidman ugyanis nehezen eladható manapság, hiszen a színésznőnek már majdnem egy tucat film van a háta mögött, amely megbukott, és a bevételek meg sem közelítették a kiadásokat.

Az író a Földre szállt boszorkány és A tolmács című filmeket említi, amelyek ugyan majdnem elérték a nullszaldót, de  Az arany iránytű, amely 180 millió dolláros mega-film volt, csak 70 millió dollárt hozott Thomson szerint a konyhára, a többi film pedig még ennél is siralmasabb. Emlékszik valaki még az Invázió és a Margot az esküvőn című filmekre? Ezek a filmek a cikk szerint még az egynegyedét sem tudták visszatörleszteni a ráfordításoknak, A szépség és a szőr pedig akkora bukásnak tűnik a számadatok alapján, mintha halandó ember nemigen váltott volna rá jegyet. z alig 200 ezret jelent. 

Az utolsó Kidman film, amely a cikk szerint profitot hozott a Hideghegy volt, de a film a megjelenés évében csalódásnak számított, hiszen sem a Golden Globe díjat, sem angol BAFTA-díjat, sem pedig az Oscart nem sikerült leszüretelnie (Renée Zelwegger kivételével, aki a mellékszereplő kategóriában aratott). „Nem azt állítom, hogy ezek a filmek veszteségesek voltak - főleg ha számításba vesszük a nemzetközibevételeket és a videóforgalmazás adatait – és nem gondolom azt sem, hogy ezek a filmek szánnivalóak lennének. Ám a Születés és a Szépség és a szőr kétségtelenül vakmerő vállalkozások voltak, és úgy tűnik, Kidman a nehéz szerepekben jobban érzi magát, mint amikor hétköznapi embereket kell alakítania” - finomítja az író önmaga teóriáját. Thompson szerint ugyanis sem a Tolmács, sem a Földre szállt boszorkány, sem pedig a Stepfordi feleségek nem nyújtott Kidmanhez méltó szerepeket.

Kidman esete megmutatja, hogy egy bátor, és független színésznőnek, aki negyvenes évei felé közeleg, milyen ellentmondásos a helyzete Hollywoodban.  Minél nagyobb a produkció, annál könnyebb elcsúszni vele. Ez a harmadik alkalom, amikor Luhrmann és Kidman együtt dolgozott, az Ausztrália előtt ott volt a Moulin Rouge, és a híres Chanel No 5 parfüm reklám, amely a reklámtörténelem legdrágább hirdetése. 

A The Guardian filmes ínyenc-blogja szerint mind a Chanel reklámban mind a Moulin Rougeban Kidman nem csak elképesztően gyönyörű, de csodálatosan eltalálták kosztümjeit is, ami hozzájárult a sikerhez. Az Ausztráliában pont ez a hiba, azt az egy-két koktél ruhát leszámítva a színésznő öltözéke az 1940-es évek hétköznapi viselete, amiben semmi vonzó nincsen. Kidman márpedig az a színésznő, akit sikkes ruhákban, romantikus komédiákban kell parádéztatni, vidám szerepekben, egyébként a nézőknek nem jön be.

A probléma ezzel a fejtegetéssel, az, hogy Thomson az elején azt állítja, hogy Kidman a nehéz szerepekben jó, később azonban semmitmondó szexi szerepekben parádéztatná a színésznőt. Emellett az amerikai box office bevételek egyre kevésbé mérvadóak, a mozifilmek összesített teljesítményére nézve. A Wikipédia web enciklopédia szerint például Az arany iránytű című film 330 millió dolláros bevételt hozott, amely pedig 250 százalékos haszon és korántsem kvalifikál bukásként, bár a tervezett folytatáshoz is kevés volt. Ha pedig Kidmant komédiában parádéztatjuk, akkor megkapjuk a Stepfordi feleségeket és a Földre szállt boszorkányt, amely filmek egyike sem volt komolyabb siker –Thomson állítása szerint legalábbis nem.

Sikeres volt viszont az Órák, amiért Kidman Oscar és Golden Globe díjat kapott, pedig abban nem visel a színésznő elegáns ruhákat. Sőt mi több, el van csúfítva. Tény, hogy Kidman személye nem mindenkinek jön be, a közönség többsége szerint a színésznőből hiányzik a szuggesztív szexualitás, és a "jégkirálynő" többször kap rossz szerepeket, mint jóra.

Meglehet, hogy valóban hiányzik Kidmanből a karizmatikus erő s a fülledt erotika, azonban a tehetség semmiképpen nem tartozik hiányosságai közé. Mégsem benne van a hiba, hanem talán a siker összetevőit patikamérlegen adagoló Hollywood vegykonyháiban számítottak el valamit?

Krisztina O'Brien