Mamma mia, nem kellenek a nők Hollywoodnak!
Hollywoodi trend, hogy ha a film a bemutató utáni első három hétben nem dönti meg az eddig elért bevételi rekordokat, akkor jobb elfelejteni. A pénzt hozó varázsszavak: erőszak, szürrealista sztori, digitális trükkök és szex. Az utolsótól eltekintve egyik tényező sem vonzza túlságosan a női lelkeket, ezért a gyengébb nem a hollywoodi szakmai berkekben profitcsökkentő tányező lett.
Hollywood a kasszasikerre hajt; még ha be is fut egy-egy női film és hozza a zsák pénzt, a tényt akkor is csak a véletlennek tulajdonítják. Nyíltan senki sem nyilatkozik erről, de már rég nem titok, hogy Hollywoodban egyetlen producer sem rajong a nőknek szóló filmekért – állítja cikkében Melissa Silverstein. Bármilyen forgatókönyvnek, amelyben nőé a főszerep, és a hölgy nem csak szexuális segédeszköz, nagyobb esélye van a DVD-polcon végezni, mint a vásznon. Ha pedig a női főszereplő konfliktusban van önmagával, családjával, netán a gyerekeivel, akkor a történet el sem készül, a forgatókönyv simán a kukában landol – hacsak az önmagát jogosan komolyan vevő angol filmipar fel nem karolja a témát.
Hollywood az elmúlt tíz évben másra sem koncentrált, csak a bevételekre, ennek tulajdoníthatóan a tendencia, hogy nők által készített és szerepelt filmeket komolyan vegyék, a múlté. Nők ma már nem rendeznek (hová tűnt Jane Campion, Katherine Bigelow vagy Nancy Meyers?), és nem is fő témái a filmeknek. Az ok pedig nagyon egyszerű: a nagyágyúk szerint a premier heteiben a sorok között ülők között alig akad nő.
Hiába mennek szembe ezzel a hiedelemmel a statisztikák, a vélekedés rendületlenül tartja magát. A Motion Picture Association of America felmérései szerint a premierfilmeken semmivel sem kevesebb a női néző, mint a férfi. Sőt, a nőket – ellentétben a férfiakkal – nemcsak azok a filmek érdeklik, amelyek nőkről szólnak, hanem az összes többi is, de mindez jelenleg bizonyíthatatlan, mert a mai filmek többsége annyira férfidominanciájú, hogy lehetetlen felmérni, mekkora rajongótábora lenne a nőknek szóló filmeknek.
Bár van ellenpélda is. Ebben az évben négy totálisan női film is felkerült a toplistára. A Szex és New York moziváltozata és a Mamma Mia! nemcsak hogy ott volt az első tízben, de előkelő helyen is teljesített, később csatlakozott hozzájuk a High School Musical 3. és a nemrég bemutatott Twilight is. A Mamma Mia! ráadásul nem csupán nőknek szól, de nők a főszereplői, nő a producere és nő is rendezte, arról nem is beszélve, hogy még az eredeti, örökzöld sztorit is nő írta, annak idején, a musical fénykorában. A Twiligth hasonlóképpen női film. Ez pedig nem csak azért figyelemre méltó, mert váratlan volt a Mamma Mia! népszerűsége, hanem mert a film a Szex és New Yorkkal egyetemben olyan sikerfilmekkel vetekedett a premierje idején, amelyek dugig voltak CGI-trükkökkel (Computer Generated Imaginery) és A-listás sztárokkal.
A fenti precedens nem az egyetlen, 2002-ben hasonlóan váratlan sikere volt a női filmeknek. Akkor a tévésikernek szánt Bazi nagy görög lagzi és a Chichago verte le a magasra rakott lécet, és bizonyította a női közönség létezését. Ezek után felmerül a kérdés, hogy Hollywood nagyágyúi elgondolkoznak-e téveszméiken, vagy pedig továbbra is semmibe veszik a női nézőket.
Martha Lauzen, a Women in Television and Film egyesület egyik vezetője több mint egy évtizede kíséri figyelemmel a nők filmipari munkásságát, és szerinte Hollywood nőellenes nézetei képtelenségen alapulnak. Lauzen adatai szerint teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi a készítő vagy a szereplő, a hasonló költségvetésű filmek hasonló bevételeket hoznak, és semmilyen összefüggés nincsen a készítők neme és a film sikere között. Igaz, ez ma már nehezen bizonyítható, mert manapság rettentő kevés film készül női főszereplőkkel.
Lauzen szerint is minden ítélet a bevételeken múlik. „Női főszerepekkel és női csapattal a filmek általában alacsonyabb költségvetéssel dolgoznak. Nem kell ahhoz közgazdásznak lenni, hogy kikalkuláljuk, egy magánéleti konfliktus jelenete kevesebbe kerül, mint felrobbantani valamit.”
Lauzen okoskodása azonban legalább annyira ellenük szól a női filmeknek, mint mellettük. Hiszen, ha a robbantás költsége többet hoz, akkor robbantani kell – okoskodnak a hollywoodi producerek. Az összefüggés világos: a piaci bevételek általában követik a produkciós ráfordításokat, így egyértelmű, hogy a drámák kevesebb azonnali bevételt hoznak (noha hosszabb ideig frissek maradnak).
A Mamma Mia! majdnem félmilliárd dollár bevételt hozott a tengeren túl, Nagy-Britanniában (és Budapesten is) minden idők legnagyobb bevételt hozó filmje lett, még a Harry Pottert is lenyomta, és a DVD-változat is rekordokat döntöget. Amitől csak remélhető, hogy néhány hollywoodi producer elgondolkodik, és a női mivolt végre nem jelent majd hátrányt a filmiparban sem a készítők, sem a nézők számára.
Krisztina O'Brien