Drog, erőszak, korrupció - papíron
A drogok sötét világa a legtöbbünk számára nem létezik. Még ha a fogyasztás aránylag általánosnak is mondható Magyarországon, a drog előállításáról, szállításáról kevés helytálló információja van az átlagembernek.
Sokan, sokszor elmondták már, milyen sok előítélet, tévképzet van jelen Magyarországon a drogokkal kapcsolatban. Nem hogy a mezei polgár, de sokszor a döntéshozók sem képesek eligazodni a különböző szerek között, nincsenek tisztában azok hatásaival, a használók számával, a legkevésbé pedig az iparág működésével. Időnként, egy-egy eset kapcsán, mint a legutóbbi heroin okozta sorozatos halálesetek következtében is, a média egy részében megjelentek a témáról hozzáértő cikkek, interjúk, de ezeket a lapokat pont az a célcsoport olvassa elsősorban, akik amúgy is érdeklődőbbek. A többieknek pedig marad a bulvármédia és a televízió, ahol a legritkább esetben lehet olyan információt szerezni a háttérről, ami túlmutat a már megszokott sablonokon.
A Drogháború c. regény, amelyet kiadója, az Agave saját kiadványai közül a legfontosabbnak tart az idén, viszont talán azokhoz is elér, akiket ne tud megszólítani a felelősségteljesebb újságírás. E könyv ugyanis pont olyan, mint egy elképesztően durva, sokkolóan naturális tévésorozat a drogok készítéséről, szállításáról és a körülötte folyó harcról. A szereplők szélsőségesek, a jelenetek szentimentálisak és álszentek, színes, szagos és hangos az egész történet. A jól ismert klisék szerint a férfiak harcolnak egymással, a nők otthon maradnak a gyerekekkel, csak néha elrabolják vagy megölik őket, a figurák kellően megosztóak, hogy a néző/olvasó jólesően tudjon utálkozni; a gyilkosságok véresek és kegyetlenek, a jellemek még véletlenül sem fejlődnek (változnak), maradnak ugyanolyan kontúrúak, amilyenek a könyv elején voltak. Don Winslow, a szerző még a nehezebb felfogású olvasókra is gondolt, és hasonlatait, metaforáit rendszeresen bővebben is kifejti, nehogy valaki lemaradjon valamiről – még szerencse, hogy reklámok nincsenek benne. Ezt a hatást a kiadó is erősíti, amikor az eredeti angol címet, amely The Power of the Dog (A kutya hatalma) jelentősen leegyszerűsítette.
Ha eddig nem lett volna egyértelmű, a Drogháborút nem tartjuk jó könyvnek, de létjogosultsága megkérdőjelezhetetlen. Nem számít, hogy az 560 oldalas könyv valódi mondanivalója összefoglalható 10 mondatban, mert az a tíz mondat csak azok számára érthető és elfogadható, akik már több éve figyelemmel kísérik a témával kapcsolatos írásokat, jelentéseket, és készek befogadni a sokkoló igazságot. Ha valaki azonban végigolvassa, izgulja a Drogháborút, egészen biztosan rögzül benne, amit Winslow mondani akart. Nem bántunk volna egy kis összefoglalót arról, hogy a regénynek mennyi köze van a valósághoz, de ez persze kényes kérdés. A mexikói állami korrupció és a droggal való összefonódás ugyan már mindenki számára nyilvánvaló, a helyzet egészen pontosan annyira rossz, mint azt Winslow leírja, erről nemrégiben a HVG is hírt adott. Az viszont, hogy az amerikaiak által oly szentnek tartott drogellenes háborúra költött milliárdok hogyan hasznosulnak, kinek az érdekeit szolgálják, már egy jóval problémásabb felvetés, amit a fikció keretein kívül nyilván senki sem boncolgat szívesen. Winslow ezzel kapcsolatos tétele mindazonáltal elgondolkodtató, még akkor is, ha a könyvben szereplő események, helyszínek vagy személyek hasonlósága valós helyzetekkel, természetesen, csupán a véletlen műve.
KM