© www.johnlewis.com

Egyesek szerint az épület gyönyörű, mások szerint inkább Las Vegasba való, megint mások szerint az egész egy modern építészeti rémálom, egy nagy doboz, amelyre bizarr csipkemintás harisnyát húztak.

A dizájnnak márpedig oka van. A csipkeminták és a textilművészet komoly része Leicester kulturális hagyatékának meg a John Lewis áruháznak is, amely az egyik legrégibb kereskedelmi lánca az Egyesült Királyságnak, és a lakástextiltől kezdve a legapróbb ruházati cikkekig szinte mindent árul. Így aztán nem meglepő a stílusválasztás, ám mégis, aki meglátja az épület dramatikus arculatát, az rendesen meghökken, mert az ezernyi tükörbe faragott virágminta lélegzetelállító látványt nyújt. Nem kétséges, az épület igen egyedi építészeti darab.

Az alkotók az iráni születésű Farshid Moussavi és a spanyol Alejandro Zaera Polo neves építészek, akik az 1995-ben létrehozott Foreign Office Arhitects (FOA) alapító tagjai. A cég híres alkotása a 2002-ben épült kompkikötő a Japán Yokohamában. A FOA-nak ugyan kevés hazai megbízása van, de a londoni BBC Music Theatre modern épülete is az ő munkájuk.

Az építészek Carlisle-ban, a John Lewis textil archívumában bukkantak rá az érdekes anyagmintára, amelyet Richard Ovey londoni kárpitos alkotott 1803-ban. Az alkotók szerettek volna a csupa üveg épületnek réteges külsőt kölcsönözni, de a dekoratív motívumnak az épületen funkciója is van: árnyékolja az áruház belsejét, a négy méter magas üvegfalat védi tűző naptól. A 44 millió fontba kerülő épület csak az egyik része az elavult Shires bevásárlóközpont jelentős átalakítási programjának, csatlakozik hozzá egy 12 termes mozikomplexum is, amely szintén a FOA munkája, és amely szintén érdekes építészetileg, hiszen fonott fémzsindelyek díszítik. Az új épületkomplexum új nevet is kapott, Highcrossnak keresztelték át, és azt várják a beruházástól, hogy az feldobja és divatossá tegye Leicestert, mind a helyiek, mind a turisták szemében.

Ám ezzel lehet, hogy melléfogtak, az emberek zöme ugyanis negatív véleménnyel van az épületről egyelőre. Jonathan Glancey, a The Guardian újságírója szerint az épület ugyan kétséget kizáróan csinos, de nem illik a városképbe és nem ad semmilyen pluszt a városnak, a városépítő funkció teljesen hiányzik az épületből. Pedig a FOA bizonyította a yokohamai kompkikötővel, hogy lehet egyszerre a városképet formáló épületet alkotni. A kikötő ugyan teljesen megváltoztatta a városképet a tenger felől nézve, de beleillik abba, és a terminál tetején elhelyezkedő park a város minden polgárának a kényelmére szolgál, utazzon az illető hajón vagy éppen gyalog.

A John Lewis áruházlánc ugyancsak híres arról, hogy bár érdekes építészeti ötleteket alkalmaz az épületeihez, igyekszik hű maradni a város hangulatához, és mindig megpróbál a városképhez hozzátenni, nem pedig elmosni azt, mint ahogy ezt most a leicesteri bolt esetében tette.

A közvélemény szerint a FOA a képességeihez mérten csak egy találékony mintájú rémet épített a városnak, amely funkcionalitásában csak egy bevásárlóközpont, és arra szolgál, hogy a már így is mamuttá nőtt konzummániára késztető kereskedő szektort tovább hizlalja.

Ez a jelenség viszont nem egyedül Leicesterben tapasztalható, hiszen ma már teljesen elfogadott dolog, a bevásárló központok azért épülnek, hogy dominálják a helyet, ahova megépültek, és nem azért, hogy dekorálják. És ha már a vásárlást választottuk saját magunk szórakoztatására, minden egyéb kulturális elfoglaltság felett, és egyre több kereskedelmi épületet igénylünk, akkor tulajdonképpen a FAO minden tőle telhetőt megtett a John Lewis-zal együtt. Mert bizony kellenek az ügyes építészek, akik felöltöztetik ezeket a helyeket a kellemesebb hatás kedvéért, ha kell, hát akár csipkébe.

Krisztina O'Brien