„Vajon képes leszek lejönni a szerről, és kiélvezni ezt a két hét nyári szabadságot?” Egyszerű kérdésnek tűnik, ám ha igazán mélyre ásunk magunkban, akkor a válasz komoly meglepetéssel is szolgálhat. Ha szerencsések vagyunk, azon kevesek közé tartozunk, akik egyik pillanatról a másikra, óramű pontossággal váltanak át holiday-üzemmódba, és csak akkor térnek vissza a munkához, amikor annak „rendelt ideje van”.

Ám a nyári hónapokban hiába vannak tele a közösségi média platformok a fantasztikusabbnál fantasztikusabb nyaralások fotóival, számos jele van annak – például a rossz általános egészségiállapot-statisztikák, a kiégés szinte járványként való terjedése, vagy akár a személyes tapasztalataink – hogy sokunknak komoly kihívást jelenthet a munkánktól való még időszakos eltávolodás is. Tetszik vagy sem, sokan vagyunk, akik az egészségesnél szorosabb kapcsolatban vannak a munkájukkal, az i-re a pontot pedig az egyre erősödő produktivitás-kultusz teszi föl.

Bizony: ott ülünk a tengerparton, miközben fejben bent vagyunk az irodában, el-el bújunk a mobilunkkal csekkolni a munkahelyi emailjeinket. Persze e problémát könnyű lenne letudni a szokásos – munkamániás, maximalista stb. – címkékkel, viszont mi mégse lépjünk az általánosítás csapdájába, de főleg akkor ne tegyünk így, ha e sorok olvasása közben esetleg egy picit magunkra ismerünk.

Abbahagyni lehet, befejezni nem?

Rendelje meg online!

Külső- és belső tényezők egyaránt befolyásolhatják, hogy a kikapcsolódásra szánt napjainkat, heteinket jókedvűen, vagy nehéz érzésekkel, esetleg konfliktusokkal terhelten töltjük el. Milliószámra dolgozunk olyan iparágban és foglalkozási formában vagy pozícióban, ahol nehéz megnyugtatóan lezárni a napi munkafolyamatokat.

A mondás szerint manapság a munkát már csak abbahagyni lehet, de befejezni nem, ezen a véleményen van a digitális területen dolgozó, a negyvenes évei közepén járó Ádám is. Noha az elmúlt években sokat változtatott, még mindig szüksége van egy-két napra a teljes leálláshoz, de ma már a munka, és azt okozó stressz nélkül tudja élvezni a hosszú hétvégéket és családi nyaralásokat.

A néhány fős csapatot vezető Vera éveken át szintén a munkájával töltötte a nyári szabadságát is, ám egy alapos önismereti út eredményeképpen immár sokkal hatékonyabban delegál, ezért a pihenés időszakai nagyságrendileg zavartalanabbak számára. Ugyanakkor László éppen egy nehezebb időszakát éli, hiszen az ügynöksége még nem önjáró, ám két kisgyerekes apaként egyedül biztosítja a család anyagi hátterét, így nincsen abban a helyzetben, hogy a „szabi alatt” ne foglalkozzon a futó vagy az új projektekkel. Mindez jelentős stresszt okoz mindannyiuk számára, ezért intenzíven dolgozik a megoldáson.

A lélek útvesztőiben

A személyiségünk, az identitásunk, a hozott- és szerzett viselkedésmintáink erősen befolyásolják a munkához, a teljesítményhez és a sikerhez való viszonyulásunkat. A munkamánia, az abba való menekülés, az egészségtelen elköteleződés vagy teljesítménykényszer és bizonyítási vágy, illetve a munka és a magánélet közötti határok hiánya minden esetben visszavezető valamilyen gyökérokra. Igen gyakran ezek a tényezők hackelik meg a szabadságon töltött napokat, ám ezek tudatosítása és a probléma megoldása sok esetben szakember támogatását igényli.

Az energia visszapótlása

A szünet nélküli és magas szintű munkaterhelés, a külső- és a belső elvárásoknak való megfelelés komoly megterhelést és stresszt jelent a szervezetünk és az elménk számára. Mivel e folyamatos aktivitás nagyon sok energiát igényel, ezért a visszapótlásra egészségi állapotunk, emberi kapcsolataink és a munkában való eredményességünk érdekében tervezetten és rendszeresen időt kell szánnunk.

Ha a szükségleteinknek megfelelő módon pihenünk – aminek alapját az időben elegendő és minőségben megfelelő alvás jelenti – regenerálódik az agyunk és az idegrendszerünk, mentálisan felfrissülünk, jobbá válik az általános közérzetünk, hatékonyabban gondolkodunk, és szárnyakat kap a kreativitásunk. Nem utolsósorban csökken a stressz-szintünk is, ami által többek között erősödik az immunrendszerünk, így mérsékelve a fizikai- és a mentális betegségek kialakulásának veszélyét, valamint a kiégés rizikóját.

Egyébként az utóbbi időszakban inkább a botrányaival arató, de korunk egyik legnagyobb innovátoraként ismert Elon Musk is arról panaszkodott egy korábbi The New York Times-interjúban, hogy a 120 órás munkahetek nem tettek jót az egészségének, plusz szétverték a családi- és a baráti kapcsolatait is.

Ha tartósan túlfeszítjük a húrt, akkor könnyen kerülhetünk olyan akut helyzetbe is, mint az a munkájától elszakadni képtelen cégvezető, akinek a méltán dühös és elkeseredett felesége a családi nyaralás közepén kezdett el összepakolni a hazaútra…

Újratanulni pihenni

Már az év első hónapjaiban érdemes elkezdeni legalább nagyvonalakban megtervezni a szabadsággal töltött időszakokat, és erről szóban és írásban is tájékoztassuk a vezetőinket, a kollégáinkat és a külső partnereinket, ügyfeleinket. A már fixált időpontokat a tényleges távollét előtt minimum egy hónappal hasznos újra jelezni, hogy ezzel is megkönnyítsük a helyettesítő kolléga megtalálását a folyamatos figyelmet igénylő projektekre.

Sok félreértést megspórolhatunk azzal is, ha az out of office (házon kívül) emailjeinkbe pontosan leírjuk, hogy mettől meddig nem vagyunk elérhetőek, és szükség esetén ki jár el helyettünk. Ugyanakkor kerüljük el a „Szabadságon vagyok, de sürgős esetben hívjon telefonon!” típusú mondatokat; a saját ügye mindenkinek sürgős és fontos, így ez a mondat felkérést jelenthet a táncra.

Lippai Roland coach

Hasonló cikkeket a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban találhat, amelynek témája: szabadulás a múlt fogságából.

Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.