Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Jó lenne, ha létezne olyan csodaszer, amely megvéd minket minden bajtól. De legalább a stressztől. Vagy legalább mérsékelné kicsit a stresszhatásokat. És most ébredj fel kislányom, kisfiam – mondaná az anyukánk, mert ilyen csak a mesékben van. Én pedig azt mondom, hogy ez a csodaszer igenis létezik, méghozzá mindenkiben benne van – úgy hívják, hogy pszichés immunrendszer.
Talán nincs ma már olyan ember, aki ne szedne valamilyen vitamint, értrendkiegészítőt, hogy megőrizze az egészségét és megelőzze a betegségeket. Mert a biológiai egészségünk védelme fontos, ezt mindenki tudja. De mi a helyzet a lelki egészségünkkel?
Hiszen a gondok, a stresszhatások, a negatív érzelmek, a rossz hírek folyamatosan ott keringenek körülöttünk, mégis kevesen tudják, hogy ez ellen is lehet védekezni. Hogy a biológiai immunrendszerhez hasonlóan minden embernek van pszichés immunrendszere, ami éppen a káros környezeti hatásokkal szemben képes megvédeni bennünket.
S ahogyan a betegségekre is eltérő módon vagyunk fogékonyak, ugyanúgy van, akinek ellenállóbb a pszichés immunrendszere, és van, aki sérülékenyebb a stresszhatásokkal szemben. Létezik tehát veleszületett immunitásunk, illetve természetes tanulási hatás a stresszel megküzdésben szerzett tapasztalataink alapján.
A pszichés immunitás komplex rendszere
A pszichés immunrendszer a stresszel szembeni védelmi rendszerünk, aminek sejtjei, szövetei és szervei nem lokalizálhatók az emberi testben, hanem a lelki működésünkben keresendők. Képességeink, készségeink és személyiségvonásaink alkotják. Három nagyobb részre osztható ez a komplex rendszer, ezek egymással folyamatosan kölcsönhatásban működnek. Nézzük, mi ez a három!
Monitorozó-megközelítő alrendszer. Azok a képességeink és készségeink, amik figyelik a fizikai és a társas környezetünket. Így próbáljuk megismerni és megérteni a helyzeteket, amikben benne vagyunk, és megjósolni, hogy mi fog történni. Ennek a rendszernek az egyik fontos kulcsa az is, hogy a jó kimenetelre, a pozitív következményekre hangolja a gondolkodásunkat.
Például, ha elveszítem az állásomat, akkor segít elemezni, mi vezetett idáig, mennyi szerepem volt a távozásban. Majd a visszatekintés után fókuszt váltok, és megnézem, mit hozhatok ki ebből a helyzetből, rövid távon például melyik ismerősömtől kérhetek segítséget, hogy túléljem az időszakot.
Hosszú távon pedig arra irányítja a gondolkodásomat, hogyan tudnám a legtöbbet kihozni a rendszerből, például mit tanulhatnék, miként fejlesszem magam, hogy legközelebb jobb állást szerezzek, vagy megadja a kezdő lendületet, hogy végre bele merjek fogni saját vállalkozásba.
Mobilizáló-alkotó-végrehajtó alrendszer. Ide tartoznak azok a személyiségvonásaink és képességeink, amelyek a „csinálásért” felelősek, azaz segítenek a körülményeket megváltoztatni, hogy eljuthassunk a célunkhoz. Az előbbi példánál maradva, a munkanélküliségbe való depresszív süppedés helyett megbizserget a saját vállalkozás ötlete. A pszichés immunitásom bekapcsolja a kreativitásomat, kicsit felturbózza az önbizalmamat, hogy kitaláljam mibe is fogjak bele.
Sőt ezzel az énerővel bevonz másokat, társakat, támogatókat, hogy eljuthassak a célomig. Mert ha hiszek magamban, akkor a környezetem is fog, de ha én sem hiszem el, hogy sikerülhet, akkor nem tudok élni a saját erőforrásaimmal, és a család vagy a barátok sem állnak mellém teljes szívből.
Olvassa tovább Séllei Beatrix pszichológus, egyetemi adjunktus cikkét a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben a bizonytalan jövőre való felkészüléssel foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
