Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Amúgy is nehéz mit kezdeni azzal a jelenséggel, ha tárgy nélküli félelem lesz úrrá az emberen, és a szervezete állandó készenléti állapotban van. A párkapcsolatban pedig igazi próbatétel.
Vannak emberek, akik öröklötten hajlamosak a szorongásra, és ezt ideig-óráig el tudják titkolni, akár tudattalanul is. Amikor két ember egymásra talál, akkor elsősorban az egymás iránt érzett pozitív érzelmek játsszák a főszerepet, és a hormonok is segítenek a pozitív lelkiállapot kialakításában. A kölcsönös vonzalom talaján kialakuló idealizált kép sokáig megmarad, és mindketten igyekeznek is fenntartani. Ez az induló párkapcsolat csodás ajándéka.
Később azonban elő-előkerülnek az otthonról hozott, genetikailag vagy a szocializáció során kialakult tulajdonságok, viselkedésminták, elvárások. Az idealizált időszak lassan átalakul a valódi megismerés folyamatává.
Sokan érzik azt, hogy „valami megváltozott” vagy azt, hogy „ez nem is az az ember, akit megismertem”, ami lényegében igaz is, de nem biztos, hogy az „új másik” feltétlenül rosszabb, mint az ideálkép. A szorongás ilyenkor természetes jelenség: az ismeretlentől való félelem miatt jelentkezik.
Érdemes megjegyezni, hogy a hosszú távú kapcsolatok fejlődési lépcsőinél (a másik reális megismerése, elköteleződés, felelősségvállalás, házasság, gyermekvállalás, üres fészek stb.) gyakran jelentkezik szorongás, ami mindig jelzi, hogy új, még ismeretlen időszak indul.
Egy kis figyelmeztetés
Ugyanakkor előfordulhat az is, hogy a szorongás állandósul, főleg azoknál, akiknek öröklött hajlamuk van rá. Ezzel viszont érdemes tisztában lenni. Napjainkban még mindig tabutémának számítanak a felmenők betegségei, kiváltképpen a mentális zavaraik, és ritka a beszélgetés ezekről, és a szembenézés. Számtalanszor teszem fel a kérdést a rendelőmben, hogy volt-e a családban pszichiátriai probléma. A leggyakoribb válasz: „Nem, senkit nem kezeltek.”
Illetve, hogy volt-e furcsa, bogaras, magának való, mogorva ember vagy alkoholista – erre már több találat érkezik, akár saját élményből, akár a szülők, nagyszülők elbeszélései alapján.
A másik, a terápiák során látható probléma, hogy sok családban „lenevelik” a gyereket valós érzelmei kimutatásáról, így például a negatív érzések szavakba öntéséről. Ahelyett, hogy elbeszélgetnének a gyerekkel a félelmeiről, bajairól – bagatellizálják, vagy akár büntetik is, így a gyereknek marad a szorongás és a hasfájás, ami felnőttkorban, egy párkapcsolatban is könnyen kiváltódhat majd.
A transzgenerációs problémákkal való leszámolásnak viszont éppen az az alapja, hogy megismerjük, értelmezzük azokat, és az addigi sémák és minták helyett tudatosan alakítsunk ki másikat.
A szorongás megjelenése tehát figyelmeztetés. Sokan túlgondolják az okok utáni nyomozást, pedig csak megfelelő helyzetelemzésre lenne szükség. Ha viszont szorongásos zavarral állunk szemben (pánikbetegség vagy generalizált szorongás), amit nagy eséllyel otthonról hozunk a génjeinkben, akkor kérjünk segítséget pszichiáter szakorvostól (ne az időjárási frontokat figyeljük, vagy a csillagok állását).
Ha magunkról van szó, könnyen dönthetünk. De mi van, ha a párunkon vesszük észre a szorongást? Olvassa tovább Belső Nóra pszichiáter írását a legújabb HVG Extra Pszichológia magazinban, amelyben örökölt sorsunkkal, a transzgenerációs hatással foglalkozunk.
Fizessen elő a magazinra, most sokféle kedvezmény várja.
