A testmódosítás nem új keletű dolog, a különböző kultúrköröknek mind megvolt a maguk testtel kapcsolatos díszítési vágya, legyen szó a törzsi társadalmakban először divatba jött méretes fülcimpákról, esetleg nyaki gyűrűkről, netán a kínai nők elkötözött lábfejéről, vagy mondjuk az édesanyáink fülbevalóiról. Manapság már egy sor új, szintén elég meghökkentő eljárás közül választhatnak az eltökéltebbek, a kettévágott nyelvtől, egészen a feketére tetovált szemekig.

Hogy mi visz rá ma embereket a sokszor fájdalmas és veszélyes beavatkozására, arról a göttingeni egyetemen készült egy tanulmány, amely összesen kilenc indokot gyűjtött össze: esztétikai ok, az egyéniség megerősítése, csoporthoz tartozás kifejezése, lázadás a konvenciók ellen, személyes történetek megörökítése, kulturális tradíciók, a fizikai fájdalom szeretete, szexuális élet megfűszerezése (bizonyos beavatkozások esetében), továbbá a testmódosítástól való függőség.

Az biztos, hogy egyes szubkultúrákhoz – például a motoros csoportokhoz, egy rockzenei műfajokhoz – kifejezetten kapcsolódik a tetoválás és testmódosítás kultúrája, ami ezekből továbbgyűrűzve, szélesebb körben is divat lett. Pedig nem minden veszély nélküli még a tetoválás sem, nem beszélve az extrémebb beavatkozásokról. A terület szabályozása ugyanakkor eléggé ködös, ráadásul még az egyértelműen tilos és veszélyes beavatkozásokra is van kereslet és kínálat.     

Extrém munka, extrém munkahely

Bálinttal a munkahelyén, egy pesti tetoválószalonban találkozunk. A hely különleges atmoszférája már első pillanatban érezhető: a tetoválógépek galériáról leszűrődő zümmögése, valamint a földszinten előkészített eszközök mind egy olyan világ hírnökei, ami az átlag halandót némi félelemmel töltheti el. Az érzeten valamelyest tovább mélyít a falakra kitett, elkészült munkák látványa, melyek között sok az absztrakt, bonyolult mintázatú tetoválás, kettévágott nyelv, illetve a „feldíszített” nemi szerv.

Fülöp Máté

Az első pár benyomás után nem sok időnk van fotós kollégámmal felocsúdni, mivel Bálint egyből a közepébe vág. Szó szerint. Ugyanis az aznapi utolsó vendége – egy pszichológushallgató hölgy – bőr alá ültethető implantátumért jött. Bálint ennek megfelelően előkészítette a terepet: miután mind a kötszerek, mind a szike, mind pedig a fertőtlenítőszerek elérhető távolságba kerültek, már nyúl is filcért, amivel körberajzolja az érintett területet, gondoskodik a megfelelő érzéstelenítésről és fertőtlenítésről. Ezt követően meglehetősen felgyorsulnak az események, pillanatokon belül Bálint megejti az első vágást... részleteket inkább nem írnánk ide, erősebb idegzetű olvasóink a galériára kattintva tájékozódhatnak.

Hogyan lesz valakiből testmódosító?

Míg a legtöbb szakmának van valamilyen iskolája, ahol annak csínját-bínját el lehet sajátítani, addig aki tetoválónak, vagy esetleg testmódosítónak akar menni, annak sokkal nehezebb a megfelelő tudáshoz hozzájutnia. Bálint ezt úgy oldotta meg, hogy leginkább saját magán kísérletezett. Első piercingjét nyolcadik osztályosként, 14 évesen csináltatta, az ajkát szúrták át. Elméletileg kiskorú csak szülői engedéllyel kaphatna testékszert, ám egyáltalán nem nehéz olyan szalont találni, ahol kérdés nélkül megcsinálják a vendégnek, amit kér. „Hivatalosan kellett volna papír, de hála az égnek tojtak rá. Még szerencse, ha anno kértek volna, most lehet, nem tartanék itt” – emlékszik vissza.

A piercingek szúrását Bálint már abban az évben elkezdte gyakorolni, de egy kezdő keze alá elsőre talán elég kevesen feküdnének be. „Jobb híján magamon és az öcsémen kísérleteztem” – fedte fel az első tesztalanyok személyazonosságát. (Persze azt fontos hozzátenni, hogy a kisebb testvér maximálisan partner volt ebben.) A munkához megfelelő eszközökre is szükség volt: „Eladtam a biciklimet, amit apám vett nekem, és abból vettem egy erre való fogót. Nem örült neki” – idézte fel a kezdeteket. Eközben a piercingelés szakmai részének az interneten keresett utána, és eleinte csak alapszintű tudást igénylő ékszereket szúrt, mint amilyen a fül-, az ajak-, és az orrpiercing. Ekkortájt Bálint még leginkább csak az ismerőseit látta el testékszerekkel, a középiskolai éveket követően azonban már világossá vált, hogy a piercingek világa nem egy múló hóbort számára, és érettségi után szakápolói képesítést szerzett. „Jártam boncolásokra is” – tette hozzá.

Fülöp Máté

Bálint a piercingektől a merészebb testmódosítások felé evezve, körülbelül 18 évesen végezte el – saját magán – az első nyelvkettévágását. A történetet hallva a „kettévágás” mint kifejezés erős túlzás, mivel Bálint a korábban már meglévő nyelvpiercingje helyén fűzött át egy vékony damilt, és annak megszorításával kínzóan lassan, körülbelül 4-5 nap alatt érte el a kívánt hatást. Az utolsó egy centimétert szikével vágta ketté. A nyelv kettévágásához azonban ezt a módszert abszolút nem ajánlja, mivel nemcsak hosszadalmas, de rendkívül fájdalmas is egyben. Elméletileg Magyarországon ő volt az első, akinek kettészelték a nyelvét. Manapság a vendégein a beavatkozást egy erre a célra kitalált ollóval végzi, kontrollált körülmények között. „Soha nem használtam kisbicskát, meg ehhez hasonló dolgokat, addig nem hajoltam el. Mindig jó minőségű eszközökkel dolgoztam” – nyugtatott meg.

„Géppel? Ki az az állat, aki ezt bevállalná?”

A szakápolói tanulmányai közben, Bálint egyre mélyebben merült el a testmódosítások világában, olyannyira, hogy a piercingeken és a nyelvkettévágáson túl, elkezdett érdeklődni az implantátumok iránt is. Miután megrendelte az internetről az első, bőr alá ültethető implantot, akkor már komolyabb szaktudás birtokában, szintén saját magának helyezte be azt. Az önműtét extrém mivoltát tovább növelte a tény, hogy a különleges „ékszert” ráadásul bal kézzel tette be, a jobb alkarja bőre alá. Ekkortájt jött Bálint felé az első megkeresés is, ugyanis a társaság, akiken keresztül rendelte az implantátumot, épp piercingszúró-helyettest keresett.

„A srác, miután látta, hogy én rendeltem tőle az implantátumot, gondolta, hogy akkor valószínű piercingeket is tudok szúrni, és elhívott helyettesíteni maga helyett a siófoki szalonjukba – idézi fel az első hivatalosnak tekinthető megkeresést. A legelső, fizetős piercing behelyezése azonban sokkal előbb, már az otthonában megtörtént. Persze a piercingelők és a tetoválók világában ezekért jóval kevesebb pénzt szokás kérni, mint egy szalonban történt munkáért.

Az implantátum beültetése után, már nem sok olyan testmódosítás maradt, amit Bálint ne próbált volna ki magán. Az egyik legdurvább dolog, amit alig egy éve szintén saját magán próbált ki, az a szemgolyó-tetoválás. Azt fontos megemlíteni, hogy egy olyan érzékeny testrészt, mint a szem, nem lehet géppel kitetoválni, ezt a műveletet injekciós tűvel végzik. „Géppel? Ki az az állat, aki ezt bevállalná?” – csodálkozott rá a kérdésemre. A beavatkozást sok gyakorlás előzte meg: „Vettem 15 darab marhaszemet, és azokon gyakoroltam. Igazából ez csak arra volt jó, hogy kitapasztaljam, milyen mélyre kell szúrni, de azt, hogy hogyan oszlik el a festék, azt csak élő szemen lehet megfigyelni. Ezért kellett az én szemem” – avatott be az előkészületekbe. A durván bevállalós tetoválásról azonban bővebben most nem írunk, megelőzendő az otthoni kísérletezgetést. A fiatal testmódosító egyébként maga is csak nagyon nehezen tudta meg, hogyan is készül egy ilyen tetoválás. „Érthető okokból sehol nem írják az interneten, hogy hogyan is kell megcsinálni, úgy kellett kinyomoznom, hogy ki csinált már ilyet. Én közvetlenül egy ilyen illetőre írtam rá. Ő is csak nagyon nehezen árulta el.” Az első szemgolyó-tetoválást egyébként körülbelül tíz éve csinálták, az alany azóta is egészséges. Itthon, ha minden igaz, Bálint volt az első, aki bevállalta ezt a nem mindennapi tetoválást.

Fülöp Máté

Ami Bálint extrém munkásságát illeti, a testmódosításokon kívül tetoválásokkal is foglalkozik. A hagyományos tetoválásokon túl, Bálint foglalkozik hegtetoválásokkal is, amiket általában vagy vágással, vagy égetéssel készítenek. Ez utóbbira több út is kínálkozik, az egyik a billogozás, a másik módszer pedig az érsebészek által használt elektrokauterrel való rajzolás. A hegtetoválásokra jellemző, hogy leginkább egyszerű mintákat, és kizárólag vonalakkal szokás égetni, a satírozás nemigen jöhet szóba. A hegtetoválást Bálint – nem meglepő módon – szintén saját magán próbálta ki először.

Piercing- és tetkódivat

A testékszerek és tetoválások világában szintén előfordulnak különböző divathullámok, melyek általában egy-két év alatt lecsengenek. Jelenleg az orr alsó részébe helyezett karika, az úgynevezett septum-piercing az egyik legdivatosabb testékszer. Ezen kívül vannak idényjellegű ékszerek is, nyár elején például jellemzően megnő a köldökpiercingeket igénylők száma. A tetoválásokkal ugyanez a helyzet, a melegebb hónapokban látványosan többen keresik fel a szalont. Pedig ez nem túl szerencsés, ilyenkor gyógyulnak a legnehezebben a sebek, de a tetoválások is.

„Sokan azt hiszik, hogy egy köldökpiercingre például csak három napig kell odafigyelni, de ez nem igaz, ennek a testékszernek a gyógyulási ideje inkább a három hónaphoz közelít. Ráadásul, ha már megtörtént a baj és begyulladt, akkor sokszor félnek hozzáérni, és csak kívülről fertőtlenítik le. Ezzel az a probléma, hogy ami bekerült a piercing mellé kosz és egyéb oda nem illő dolog, az bizony benn is marad” – ad némi felvilágosítást azzal kapcsolatban, hogy miért nem érdemes a melegebb hónapokban piercinget csináltatni. Természetesen, ha a gyógyulási idő végére kialakult az úgynevezett fisztula, azaz a seb belső felületét is benőtte a bőr, akkor ilyen jellegű kockázatoktól már nem kell tartani. Addig azonban minden piercing körültekintő gondoskodást igényel.

Fülöp Máté

Ami az extrémebb piercingeket és beavatkozásokat illeti, azokra már jóval kevesebbszer van igény. Szokatlan helyre szúrt piercinget csak elvétve, egy- vagy kéthavonta kérnek csak. Ezek között persze vannak egészen különleges kérések is. Bálint egyik legmerészebb munkája például egy kulcscsont alatt keresztülmenő piercing volt. „Rengeteg ér van azon a területen, nagyon óvatosnak kellett lennem. Durvább volt, mint bármilyen implantátum.” Egy másik, igencsak extrém piercing, amit karrierje során behelyezett, az az illető tenyerén ment keresztül.

Meglepő módon, Bálint azt tapasztalta, hogy a szintén elég extrémnek számító intimpiercingeket nagyobb többségében olyan emberek kérik, akik első ránézésre sokkal kevésbé extrémek, mint a legtöbb vendégük. Sokukon első ránézésre nem is látszik, hogy egyáltalán bármilyen testékszere lenne, pláne nem kényes területen.

Hol a határ?

A fentebb leírt testmódosítások között ugyan akadtak extrém példák, azonban ezek korántsem tekinthetők patologikus eseteknek. Bálint azonban mesél egy-egy olyan szituációról, amikor olyan megkeresések érkeztek testmódosítókhoz, amit már nem áll módjukban teljesíteni, mivel ezekkel sokszor testmódosító helyett inkább pszichológust lenne érdemes felkeresni.

Akadnak ugyanis olyan, pszichológiai problémával küszködő emberek, akik egész egyszerűen „feleslegesnek érzik egy-egy testrészüket”, és eltávolításukhoz gyakran – jobb híján – testmódosítók segítségét vennék igénybe. Bálint erre több nemzetközi példát hozott: hallott olyan esetről, amikor valaki az ujját akarta levágatni, de akadt olyan is, aki a lábát érezte feleslegesnek. Ő maga eddigi pályafutása során csak egyszer találkozott ilyen kéréssel, akkor az úriember a péniszétől akart volna megszabadulni. Nemet mondott.

Illegális műfaj

A testmódosítás több ponton is jogot sért. Bármilyen olyan beavatkozás, ami az alany testébe a bőrén (illetve a törvény szerint a nyálkahártyán, vagy egyéb testnyíláson) keresztül történik, úgynevezett invazív beavatkozásnak minősül. Ilyen jellegű beavatkozást csak egy megfelelő szakképesítéssel rendelkező orvos, és csak engedéllyel működő egészségügyi intézményben végezhet.

A tetoválószalon nem minősül egészségügyi intézménynek, így orvosi tevékenységet – pláne üzletszerűen –, nem folytathatnának a falain belül engedély hiányában. Ezen kívül, a nyelv kettévágása, illetve a bőr alá ültethető implantátumok is bőven kimerítik az invazív beavatkozás fogalmát, ráadásul a rendőrség minden nyolc napon túl gyógyuló sérülés okozása esetében hivatalból köteles eljárást indítani, még akkor is, ha az az alany beleegyezésével történt. Ez ugyanis a törvény szerint még így is súlyos testi sértésnek minősül.

Fülöp Máté

Ami a szakápolói képesítést illeti, ezzel a végzettséggel csak egészségügyi intézményben és csak orvosi utasításra adhat be bárki is bármilyen injekciót, márpedig egy nyelvkettévágást nehéz elképzelni helyi érzéstelenítés nélkül. Egy további pikáns adalék a hézagos jogi helyzethez, hogy alapvetően a tetoválások, illetve a piercingek is tovább gyógyulnak, mint nyolc nap.

A megítélés

Bálint tapasztalatai szerint nyugatabbra ugyan sokkal elfogadóbbak az emberek, de az utóbbi időben itthon is mintha enyhült volna a testmódosításokkal szembeni ódzkodás. Itthon általában az emberek nagyobb többsége valamennyire elfogadja a tetoválást, a testmódosításokat azonban már kevésbé.

Ami pedig az extrémebb testmódosításokat illeti, „az ilyen arcok elég kevesen vannak, ahhoz képest viszont, hogy milyen a magyar mentalitás, egészen sokan” – vont mérleget. Egy óvatos becslés alapján egyébként a kettévágott nyelvvel rendelkezők számát nagyjából 25-30-ra becsüli, tetovált szemű emberről saját magán kívül azonban csak egyről tud, az illetőnek is ő csinálta a tetoválást. Bálint egyébként csak egyetlen egy másik, „praktizáló” testmódosítóról tud az országban.

Ami az elfogadással kapcsolatban Bálint személyes példáját illeti, szülei először nem örültek túlzottan fiaik egyre szaporodó piercingjeinek, azonban idővel elfogadták azokat.

„A szememen például eléggé meglepődtek, de az arctetkómra apukám például már azt mondta, hogy nagyon király” – avatott be. Egyébként ma már édesapjának is van tetoválása. A fia csinálta neki.

A testmódosítás különböző formáinál felmerülő esetleges egészségügyi kockázatokkal kapcsolatban Dr. Rozsos István sebész, érsebész, a jogi háttérhez pedig Dr. Petrássy Miklós egészségügyi szakjogász nyújtott szakmai segítséget.