Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Dal második adása szolgált néhány meglepetéssel, legalábbis, ami a külcsínt illeti. Stíluskritika.
Könnyű dolguk van a Dal kritikusainak idén, Pierrot ugyanis elvégzi helyettünk a munkát: nyíltan elmondja mindenkinek, hogy mit baltázott el. Zeneileg szerinte (is) igen kevesen ütik meg a hallgathatóság mércéjét élőben, ez viszont semmit sem változtat azon, hogy a következő – minimum – egy évben ezeket a számokat hallgatjuk majd a rádiókban, mert stúdióban ki lehet belőlük hozni annyit, hogy a magyarok Dér Heni, a New Level Empire, vagy Szécsi Saci és Böbe idei próbálkozásait dúdolják majd. Kétségkívül ez az MTVA egyik nemes missziója: a lejátszási listákon a nemzeti jelleget erősíteni.
Az, hogy közben pedig egy nemzetközi versenyre is ki kell választani a megfelelőt ebben a stádiumban még kevésbé mérvadó, szerencsére valahogy a döntőre – legalábbis az előző évek Dalaiban így volt – mégis sikerül azoknak bent maradni, akik tényleg vállalhatóak. Mind Byealex, mind Kállay-Saunders ugyanis jó választásnak bizonyult. Aki ezt nem tudja elfogadni, javasoljuk az Eurovízió helyett kövesse a Grammy-díjátadót, vagy nézze a Mezzo csatornát, a Dal idején pedig kapcsoljon valami általa igényesebbre (esetleg menjen el valamilyen koncertre a Müpába).
Pierrot mindenkit helyretesz - olvassa el kritikánkat A Dal című műsor első adásáról
Mi a második adásban inkább a stylistra voltunk kihegyezve, az ugyanis már múlt héten feltűnt, hogy ő is beértett. Martinecz Andrea állítólag a negyedik éve öltözteti A Dalt, és meglepően igényes és profi munkát végez.. Ez pedig nem csak az tavalyi adások összehasonlításában érvényes, hanem az összes többi tehetségkutatóval egybevetve is, ahol állandó túlkapásokkal küzdenek: túl fényes, túl fukszos, túl szexi. Ez a nyakig felsliccelt Tóth Gabitól, a karácsonyi díszekkel felaggatott Ördög Nórán át a művin agyonstylingolt versenyzőkig terjed.
Ezek után felüdülés látni Tatár Csillát, aki hiába van ultraminiben, mégsem tud olyan ízléstelen lenni, mint az említett Tóth, vagy Rúzsa Magdit, akinek a legmerészebb fülbevalója sem tudja utolérni Ördög fülönfüggőivel. Ismeri a határokat a stylist, és ragaszkodik ahhoz, hogy mindenkit adott, jelenlegi személyiségéhez (és nem egy vágyott sztárképhez) öltöztessen. Tatár ruhája mindkét adásban tökéletesen passzolt, az első adás fodrászát pedig vagy kirúgták, vagy megdorgálták, mert mostanra mind a műsorvezetőnő, mind Rúzsa rőzséje helyrekerült.
A lila szín (amit A Dal logója miatt választhatott a stílustanácsadó) ízlés kérdése, Pierrot-nak talán nem kellett volna mind a zakónak, mind az ingnek ebben az árnyalatban pompáznia, Rákay-nak pedig ezüstös hajához sötétebb tónusú inget is lehetett volna választani, ez ami a nagyi kárpitjából készült zakóhoz is jobban illett volna.
A versenyzők közül csupán Éliás Gyula Jr. megjelenése volt zavaró, félő őt azonban nem lehet lebeszélni a két számmal kisebb kalapról, ami már régóta védjegye, sajnos a bőrkabátban is ragaszkodtak a jóval kisebb mérethez, mint ami az alkatához megfelelő.
Dér Heni ruhája volt a legmeglepőbb, az énekesnőt forrónadrágban és bugyivillantó miniben szoktuk meg, a performanszhoz viszont hatalmas leplet kapott, majd a szám koreográfiájában Günter Grass Bádogdobjának első jelenetét elevenítették fel: ahogy a kis Oscar Mazerath bújt nagyanyja szoknyája alá, úgy ólálkodtak a táncosok Dér Heni leple alatt. Az amúgy felejthető – és Pierrot által verbálisan helybenhagyott – dala után azonban visszakerült minden a helyére: Heni lecsatolta magáról a látványos textilt, és újra régi fizimiskájában várta a zsűri értékelését: miniruhában.
A női fellépők közül még a New Level Empire Dj-lányát érdemes megemlíteni, akinek iratmegsemmisítőbe szorult hosszú, bőrszoknyája feldobta a show-t, sajnos a Szécsi nővérek esetlenségét az ezüst tornacipővel párosított fruskás ruci viszont még inkább aláhúzta.
