Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Míg itthon évek óta rendezetlen a prostitúció szabályozása, addig az elmúlt években több nyugat-európai városban is magyar szótól hangosak a kéjnegyedek. Zürichben például külön városrészben, a Strichplatzon dolgoznak a magyar, jellemzően a mélyszegénységből kitörni vágyó nők. Legálisan csak 90 napot dolgozhatnak Svájcban, de így is jelentős összeget takaríthatnak meg. Persze mindezért nagy áldozatokat hoznak: alig pihennek és teljesen kiszolgáltatottak a stricijüknek, a helyzetükből kitörni pedig szinte lehetetlen. De Zürichben legalább a körülményekhez képest odafigyelnek rájuk, és segítenek, ha nagy a baj. Riportunk a zürichi magyar kéjplaccról.
Zürich, hétfő kora este. A nemzetközi buszpályaudvaron egy szempillantás alatt és már messziről ki lehet szúrni a Zürich–Budapest-útvonalon közlekedő magyar busztársaság két fehér járművét a körülöttük várakozó hölgy utasok miatt. Az egyik hétszemélyes kisbusz öt utasa Zürichben dolgozó prostituált, és a másikban is hasonlóak az arányok. Hazafelé tartanak egy többhetes kint tartózkodás után, alig bírják kivárni, hogy elinduljon velük a Streetliner. Úgy tervezik, a mintegy 12 órás úton csak keveset trécselnek, majd elalszanak, hogy mire kipihenten felébrednek, már ne a hegyek között, hanem Magyarországon lehessenek, ne a számukra idegen svájciak, hanem a Keleti pályaudvaron őket váró szeretteik között.
„Csak annyit tudok németül, amennyit nagyon muszáj… három- négy kifejezést”
Svájcban még megállunk egy gyorsétteremnél az autópálya mellett, egyikük sem tud rendelni magának, segítségre szorulnak: „de jó, hogy pont itt van, én alig tudok németül, csak azt, amit nagyon muszáj, tudja” – mondja egyikük egy idősebb úrnak, aki szintén a busz utasa.
| Film készült a témáról |
Viktória – a zürichi expressz címen látható a mozikban a svájci-magyar koprodukcióban készült film a Svájcban prostituáltként dolgozó magyar lányok sorsáról. A film forgatókönyvét a Zürichben hatósági tolmácsként is dolgozó Maros Anna írta, férjével, a filmet rendező Men Lareidával közösen. Kérdésünkre Maros Anna elárulta, hogy először úgy találkoztak a témával, hogy viszonylag közel laktak az ominózus, magyarok uralta kéjnegyedhez, és hogy a Zürichbe tartó vonatokon egyre több magyar lány tűnt fel. A forgatókönyvíró elárulta, hogy a film sztorija sok kint dolgozó magyar prosti történetéből állt össze, így a Viktóriában látható jelenetek, szituációk, például az embertelen körülményekről, a kiszolgáltatottságról, és a Fora Dora nevű segélyszolgálatról mind hiteles képet festenek a lányok sorsáról. A film főszerepét a modellként is ismert Farkas Franciska alakítja, a mellékszerepekben többek között Nagy Zsoltot, Stefanovics Angélát vagy Szabó Simont láthatjuk. |
Hármuk között baráti a viszony, ők mindent tudnak egymásról, de az egyedül utazók is hamar megtalálják a hangot a többiekkel, közös téma van elég. A munkakörülményeikről, a forgalomról, a szerelmi kapcsolataikról beszélgetnek, rögtön tudják, hogy sorstársak.
Boldogok, hiszen másnap, ahogy begördülnek Budapestre, vásárolni mennek, majd a vidékiek haza. Megtehetik: egyikük elmondja, három hét után egymillió forintnak megfelelő svájci frankot tart a kezében, kinti költségeinek rendezése után. (Azt nem tudni, vajon ennek az összegnek hány százalékát kapja majd a futtatója). Igaz, ezért a pénzért átlagosan heti 6-7 napot dolgoznak, napi közel tíz órában – derül ki a Stadt Zürich 2012-es tanulmányából.
90 nap szexmunka
A vonatkozó svájci-EU-s megállapodás értelmében a magyar lányok – az összes külföldi prostituálthoz hasonlóan – összesen 90 napot dolgozhatnak az utcákon egy évben, bármiféle engedély nélkül. Ehhez mindössze Zürich kanton munkaügyi hivatalában kell be- és kijelentkezniük minden alkalommal, amikor a városba érkeznek, vagy éppen elhagyják azt. A 90 napot a lányok általában blokkokra osztják, a köztes időben a legtöbben hazautaznak, ilyenkor hozzák a keresetüket magukkal. Sokszor ők az egyedüliek a családjukban, akik nem segélyekből élnek.
A pénzváltással a hazaérkező lányoknak nincsen sok macerájuk, minden alkalommal, amikor leszállnak a Keletinél, ott vannak a mozgó váltók a parkolóban. Legmegbízhatóbbnak egy török férfit tartanak, rá is mutatnak, és ezzel kiugranak a buszokból. Várnak is rájuk, jellemzően férfiak, de van, akiért a szülei jöttek.
Tánc és szex
A 26 éves Viviennek szerencséje volt: ő viszonylag gyorsan ki tudott szállni, bár nem is erre szerződött. A Nyíregyházáról származó lány évekkel ezelőtt egy nagy álma megvalósításához szeretett volna gyorsan pénzhez jutni. Egy ismerőse ajánlott neki biztos táncos munkát Svájcban, ám megérkezése után gyorsan kiderült, hogy a munka más természetű. A szállását már hetekre előre lefoglalta, azt már nem tudta visszamondani.
Mint mondja, összeroppant, amikor rádöbbent, hogy nem maradt más választása, mint hogy a magyar lányok törzshelyére, a Strichplatzra menjen. Így legalább a bérelt szobájának és a visszaútnak az árát kifizette, de közben teljesen összetört, több ízben próbált öngyilkos lenni. Karjait, de még combjait is az ezekből a kísérletekből visszamaradt hegek borítják. Története nem egyedi. Barbara Ludwig, a Stadt Zürich Strichplatzért felelős koordinátora elmondása szerint sok fiatal magyar lányt vezetnek meg hamis ígéretekkel, és kényszerítenek prostitúcióra megérkezésekor.
Aztán – mint a Micsoda nőben – munkája közben Vivien találkozott álmai lovagjával, ma már közös vállalkozást visznek egy Zürichhez közeli kisvárosban. Neki sikerült a váltás, ami a magyar lányok többségének Ludwig szerint – képzetlenségük miatt – elképzelhetetlen. Kiszállni a prostitúcióból és új életet kezdeni – mint itthon, Magyarországon is – nagyon nehéz.
Strichplatz – a magyar fellegvár
Barbara Ludwig sajnos tapasztalatból beszél, jól ismeri a magyar lányok helyzetét. Bár az utóbbi egy évben, mióta a lányokat a Shilquairól a Strichplatzra költöztették, tapasztalatai szerint valamivel kevesebben érkeznek Svájcba. Mégis, 2007 óta ők képezik a zürichi prostituáltak döntő hányadát. Valamennyien a már említett Strichplatzon dolgoznak, a három zürichi zóna közül a legolcsóbban.
„Amíg a román vagy a bolgár prostituáltak között sok a diáklány, akik tanulmányaik finanszírozására vállalták ezt a munkát és éppen tanultságuk miatt egy másik társadalmi osztályt céloznak meg szolgáltatásaikkal, addig a magyar lányok nagy többsége kényszerből választja ezt a munkát, a túlélésre játszva, mindennemű távlati cél vagy felemelkedési esély nélkül” – mondja Ludwig.
És hogy miért? Mert még a zürichi hármas számú zóna is jobb alternatíva annál, amit maguk mögött hagytak Magyarországon: ha már prostitúcióra kényszerültek, azt gyakorlatilag mindennemű társadalmi segítségnyújtás nélkül, rendeletek és törvények hadával szigorítottan tehették meg, ezzel szinte ellehetetlenítve annak legális gyakorlását és anyagi boldogulásukat.
Bár Magyarországon 1999 óta legális a prostitúció, annak intézményi feltételei a legalapvetőbb hiányosságokat mutatják. Községről községre más a szabályozás, de a lányokkal szemben támasztott alapkritériumok ugyanazok: 3 havonta meg kell újítaniuk az orvosi kiskönyvüket, mely a szexuális betegségek elleni védettségükről tanúskodik, illetve igazolniuk kell, hogy szociális juttatásoknak nem képezik célcsoportját. Bárminemű szociális vagy pszichikai segítségnyújtásról viszont csak álmodhatnak.
Földi Ágnes, a Szexmunkások Érdekvédelmi Egyesületének (SZÉE) képviseletében a témát feldolgozó Viktória című film (lásd keretes írásunkat) sajtótájékoztatóján úgy fogalmazott, „immár 14 éves adósság, hogy végre egyértelműen kijelöljék hazánkban a türelmi zónákat”. Azt is hozzátette, nem csoda, ha sokan az itthoni büntetésektől félve, vagy a bírságok elkerülése miatt inkább külföldre mennek. Az SZÉE egyébként egy 2014-es kiadványban összegezte, milyen hiányosságokkal küzd az itthoni szabályozás: hiába írja elő törvény az ötvenezer lélekszám feletti települések esetében a türelmi zónák kijelölését, az önkormányzatok többsége nem lép az ügyben. Így marad a rendezetlen viszony, és az utcán dolgozó lányok maximum háromszázezer forintos büntetést, ismételt elkövetés esetén akár négyszázezer forintos pénzbírságot is kaphatnak. Ahogy a SZÉE kiadványa fogalmaz, a türelmi zónák kijelölését elmulasztó önkormányzatok sértik a prostituáltak alkotmányos alapjogait.
Svájcban védik őket
Ez az, ami másként működik Svájcban. Bár a prostitúció ott is bizonyos keretek között legális, és a kantonok, illetve községek a közös irányelvek betartása után hozhatnak saját szabályokat is, általános irányelv, hogy a prostitúcióra mint gazdasági tevékenységre tekintenek. A szexmunkásokat nemhogy nem zárják ki a szociális juttatásokból, de munkájuk veszélyes természete miatt komoly erőfeszítéseket tesznek lelki és testi épségük megóvására.
Jelenleg öt szervezet nyújt tanácsadást és támogatást a szexiparban dolgozó lányoknak, egy közülük a Flora Dora, amely női tanácsadó szervezetként a Strichlplatzon működik, így az ott létesített pavilonjukban dolgozva, valamennyi munkatársuk Barbara Ludwighoz hasonlóan napi kapcsolatban áll a magyarokkal.
A Strichplatzra (kipróbáltuk) csak a lányok és a társaságukat keresők mehetnek be, ezáltal valamennyire védve vannak férfi futtatóik befolyásától, akik nem egyszer családtagok, vagy éppen partnerek. Az úgynevezett Capo-Fraueneket, a női futtatókat még a Flora Dora munkatársai sem tudják kiszűrni, semmiben nem különböznek külsőre a többi prostituálttól, hatalmuk azonban annál nagyobb. Ez gyakorlatilag az egyetlen felemelkedési lehetőségük.
Miután megállapodtak, a lányok friss partnerükkel egy elválasztott, fedett szexbokszban tölthetnek időt, ahol vészjelző gomb áll rendelkezésükre, ha bármilyen veszélyhelyzetben találnák magukat. Orvosi ellátásra, tesztek elvégzésére minden héten lehetőségük van a Strichplatzon felállított mobilrendelőben, vészhelyzet esetén a kórházak látják el őket, míg a komolyabb vizsgálatokat kedvezményes áron végeztethetik el magukon.
A Flora Dora tapasztalatai szerint rengeteg lány nyúl munkája során drogokhoz. „Enélkül ez a munka elképzelhetetlen lenne” – mondja egyikük. Az utcán dolgozó lányok hétvégén ingyen ehetnek a Flora Dora pavilonjában, hétközben kedvezményes étkezési lehetőséget, télen szükségszállásokat biztosítanak nekik. Ha szexuális erőszak áldozatai lennének, a Flora Dora munkatársai a rendőrségre és az elvégzendő orvosi vizsgálatokra is elkísérik őket, amellett, hogy a jogaikról részletesen tájékoztatnak, akár magyarul is.
„Két munkatársunk folyékonyan beszél magyarul. Igyekszünk. Törekszünk a bizalmi kapcsolatok kiépítésére is, próbáljuk védeni őket” – foglalja össze a szervezet irányelveit Barbara Ludwig.
