Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Megjelent Fábián Évi portrégalériájának második része. A Nők Magyarországon 2. című kötetben 88 magyar nő fekete-fehér fotója látható, retusálatlanul.
Winkler Nóra azt szerette, hogy egy miközben beszélt hozzá, a kameráját egy pillanatra sem tette le. És azt is, hogy nem tartott órákig a fotózás. Fábián Évi legújabb portrégalériáját a mostanság aukciós tevékenységéről híres Winkler zárja, lévén utolsó az ábécében. Előtte 87, valamiben sikeres magyar nő fekete-fehér fotója látható egészen másképp, mint ahogy a női magazinokban megszoktuk: retusálás nélkül. Nincsenek művin elrendezett frizurák, az öltözet sem valami szponzorcucc, amit a stylist simít bele a fotóalany személyiségébe. Saját környezetükben, otthonukban, munkahelyükön kapta le ezeket a nőket Fábián Évi, a kendőzetlenség őszinte mosolya után kutatva.
A 88 nő közül jónéhány közismert: színész, zenész, riporter, pszichológus, sportoló, vagy politikus, aztán vannak azok, akik valami nagyot visznek véghez, de nem kerültek – még – reflektorfénybe. Udvarhelyi Éva Tessza például, aki kulturális antropológus, és a Város Mindenkié Egyesület alapítójaként küzd a hajléktalanokért, vagy Marsovszky Magdalena rasszizmuskutató, és még sokan mások, akik már közül a legtöbben már hallhatták azt a kérdést, hogy "és nőként nem nehéz érvényesülni?" Nekik vagy nem, vagy nem azzal foglalkoznak, hogy nehéz-e. Hanem, hogy megoldják azt a feladatot, amit kitaláltak maguknak. Ez a közös a 88-ban: elkötelezettek munkájuk iránt. Fábián azzal, hogy flanc nélkül mutatja be, akarva-akaratlanul genderkontextusba helyezi őket.
„Rengeteg albumot nézegettem korábban és feltűnt, hogy a nők alulreprezentáltak, kivéve, ha a szépség a téma. Szerettem volna egy olyan könyvet, amelyben a nők előtt tisztelgünk, legyenek ők tudósok, sportolók, színeszek, mozgalmárok, bármik, lényeg, hogy a saját területükön hiteles, értéket teremtő személyek” – mondta Fábián Évi, fotográfus. „Egy kiállításom alkalmával a megnyitóbeszédben a következő hangzott el: Csukják be a szemüket. Képzeljék el, ahogy a régi középiskolájukban felmennek a lépcsőn, belépnek a tanterembe, beülnek a padba, majd felnéznek a táblára, végignéznek a kifüggesztett képeken, hazánk nagy íróin. Kiket látnak? Petőfi Sándor, Arany János, József Attila, Ady Endre… Női arcképet nem látunk. Pedig lányoknak és fiúknak egyaránt szükségük van női példaképekre.”
A 88 magyar, 19-90 év közötti nőt felvonultató kötet két év munkájának eredménye. A fotográfus-szerző a fényképek elkészítésénél tényleg nem alkalmazott stylistot, sminkest, fodrászt, mert az adott személyt úgy kívánta megörökíteni, ahogy a portré alanya magát szerette volna megmutatni.
