Feldmár András szombaton teltházas kérdezz-feleleket tartott szex-témában az Ankertben. Kiderült, hogy a vágy, a szenvedély és a párkapcsolat köszönőviszonyban sincs egymással, és ez nem is biztos, hogy baj.
„A mesterem figyelmeztetett, hogy azért vannak boldog emberek is a világon” – Feldmár András Csak szex és más semmi című workshopjára szombat kora délután viszont azok jöttek el, akik nem azok. Legalábbis nem teljes mértékben. A kérdezz-feleleken olyanok kezében vándorolt a mikrofon, akik fel merték tenni a kérdéseiket a szexről, a párkapcsolatról, a vágyról. Az általánosított megfogalmazás mögött megbújó személyes és intim kínokra nem mindig tudott tetsző választ adni Feldmár, de mivel az egybecsengő problémákkal évtizedek óta találkozik a praxisában, a következtetéseiből meríthetünk. De, hogy mindenkire igazak-e? Összeszedtünk néhány olyan érdekes választ az előadásból, ami talán segít.
Ha szeretsz szenvedni, anyád a hibás
Ki ne ismerné az epekedést? A szenvedős – szenvedélyesnek eufemizált – kapcsolatok lényege, hogy a másik nem viszonozza az érzelmeket, vagy ha igen, azt úgy fejezi ki, hogy kihasznál, kínoz és megaláz. Aki nem élte át, azt mondják, nem is tudja, mi fán terem a szerelem. Van olyan, aki azonban hajlamos beleragadni a kínzó afférokba, csak azokba képes belezúgni, akik kegyetlenkednek vele – bántalmazzák érzelmileg, fizikailag. Feldmár szerint az ilyen emberekkel az anyjuk bánhatott így gyerekkorukban, ezért a szeretetről az az elképzelésük, hogy fájnia kell. Teljesen normális tehát, ha a párkapcsolatban is ezt a szenvedést keresik. És, hogy van-e remény kimászni ebből? „Remény mindig van” – biztat Feldmár.
A langyosból lehet forró
A fenti okból Feldmár szerint érdemes olyan párt keresni, akiért nem epekedünk. Ha jót lehet beszélgetni a másikkal, akkor szinte biztos, hogy jól működik majd a szex is, és a langyos érzelmek egy idő után felforrósodnak (míg a forrón kezdődő kapcsolatok, óhatatlanul – és hamar – kihűlnek). A szex pedig akkor a legjobb, ha van kommunikáció, és hajlandóak tanulni egymástól a felek, illetve meghallgatják és tiszteletben tartják egymás igényeit.
A jó kapcsolathoz négy dolog kell
A jó párkapcsolathoz ugyanis szükség van a vágyon és a szereteten kívül egymás tiszteletére és a kölcsönös bizalomra is. Ha bármelyik hiányzik, az adja meg a kapcsolat ízét Feldmár szerint. Értsd: azon lehet dolgozni, hogy mégis működjön. Tehát lehet úgy is boldogulni, ha nincs mind a négy dolog kipipálva, de mennyivel jobb az élet, ha ki van.
Ha impotens vagy, keresgélj még
Mert lehet úgy is együtt élni valakivel, hogy nem igazán kelti fel a vágyat. Feldmár saját apjának példáját hozta fel, aki halálos ágyán odahívta magához, és elárulta fiának, hogy felesége (Feldmár mostohanyja) azt hiszi, hogy impotens, pedig csak vele az. Arról is beszélt a pszichológus, hogy ismer egy magyar származású sebészt Los Angelesben, aki arra szakosodott, hogy pumpát építsen be azoknak a herezacskójba, akik impotenciával küzdenek, így a hímvesszőbe beillesztett emelőkarral bármikor képesek a szexre. Feldmár megkérdezte az orvostól, ajánlja-e pácienseknek, hogy próbáljanak még keresgélni, hátha akad olyan partner, akire "magától feláll". Az orvos azt mondta, hogy nem foglalkozik ezzel. Pedig szerinte érdemes lenne.
A hűség nem kódolt
Egyesek szerint a hűség kódolt: tehát van olyan ember, aki úgy születik, hogy lépten-nyomon megcsalja a partnerét, és ezen képtelen változtatni. Ez jó kibúvó annak, aki műveli, de keserű pirula a partnernek. Feldmár szerint a hűséget egyszerűen el lehet határozni, ahogy azt is, hogy az ember elkötelezi magát. A pszichológus a költészet metaforájával élt: van aki szabadversel, és van olyan, aki a szonett kötött formáját műveli. És a szabadverselő is bármikor eldöntheti, hogy elkezd szonettet írni. Azzal a hűtlenség-hasonlattal sem kell feltétlenül egyetérteni, hogy a partner félrelépése nem különbözik sokban attól, mint hogy elmegy egy étterembe enni, vagy más főztjét eszi. Mert az idegen étellel ellentétben azt, hogy nem én vagyok a legkülönlegesebb a másik életében, nagyon nehéz elviselni. És nem is kötelező.
A bűnös vágyakat, ha ki mered mondani, nem fogod megvalósítani
A bűnözés csak a katolikusoknak nyomasztó Feldmár szerint, mert őket úgy nevelik, hogy már a gondolat is bűnbeesés. Ha valaki viszont nem nyomja el magában a bűnös vágyait, esetleg artikulálja is – legalább magának bevallja, hogy vannak – az sokkal esélyesebben marad meg a gondolati szinten. Feldmár szerint pedig addig terjedhet a bűnös vágyak kifejezése, amíg nem sérti a másikat: a vágy tárgyát. Mert feminizmus és emancipáció ide vagy oda: olykor szexuális tárgyak vagyunk. Nőként és férfiként is.