Holnap indul a csillagászati nyár, éjjel pedig tüzek gyúlhatnak
A nyári napforduló közép-európai idő szerint szombaton 12 óra 51 perckor lesz, akkor köszönt be a csillagászati nyár, amelyhez sok csillagászati és néprajzi érdekesség is kapcsolódik.
A napforduló kifejezés a Nap helyzetét fejezi ki a Föld egyenlítőjéhez képest. Nyári napforduló idején a Nap a Ráktérítő fölött delel, tehát a déli órában nem látszik árnyék például az egyiptomi Asszuánban, a Zöldfoki-szigeteken vagy Kubában. A nyári napfordulókor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, és ekkor a nappal a leghosszabb, az éjszaka pedig a legrövidebb.
A napfordulók idején a Nap "irányt vált": az északi féltekén a nyári napfordulóig a Nap délről észak felé halad, utána pedig északról dél felé kezd mozogni.
A napforduló előtti és utáni hetekhez kapcsolódnak az úgynevezett "fehér éjszakák", amikor a magasabb szélességi fokokon még éjszaka sem teljes a sötétség. Sajnovics János jezsuita szerzetes, csillagász és matematikus 1769-ben Észak-Norvégia partjainál egy ilyen alkalommal éjfélkor figyelhette meg a Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt. James Cook, Ausztrália felfedezője ugyanezt a jelenséget látta Tahitin, csak ő délben.
Nyáron az elliptikus pályán keringő Föld a legtávolabb van a Naptól, míg a téli hónapokban a legközelebb, a különbség körülbelül ötmillió kilométer.
A nyári napforduló ünnepe a Szent Iván-éj, amelyhez sok népszokás kötődik. Ezek közül a legismertebb a tűzgyújtás, tűzugrás, amely nemcsak Magyarországon, hanem az európai kultúrkörben is ott van. Történeti források már az 5. században feljegyezték ezt a szokást, Magyarországon a 16. század óta tudnak róla – mondta Koltay Erika, a Néprajzi Múzeum kutatója, múzeumpedagógusa.
A Szent Iván-éjszakával összefüggő hiedelmek közül a legáltalánosabb, hogy aki a tüzet átugorja, megtisztul. Bizonyos népcsoportoknál, például a bajai bunyevácoknál "szerelmi varázslás" is kapcsolódik hozzá: ott a lányok virágcsokorral a fejükön, a szívüknek kedves legénnyel párban ugranak, így a megtisztulás szertartása mellé a termékenységé is társul.
Sokan illatos füveket szórtak a Szent Iván-éji tűzbe, hogy meg lehessen jósolni, hogyan sikerül a tüzet átugró hajadonok házassága. Mások arra törekedtek, hogy a tűznek minél nagyobb füstje legyen, mert úgy hitték: ez megóvja a termést.