Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Nagy fejfájást tudnak okozni a nyakunkon maradt bútorok, pedig számtalan megoldás van arra, miként szabaduljunk meg tőlük. Az adományozás és a lomtalanítás lehetősége az utóbbi időben egyre problémásabb, de a hirdetés még mindig nyerő választás, egy kis kreativitással pedig akár házon belül is újrahasznosíthatjuk őket.
Költözés, lakásfelújítás, esetleg váratlan öröklés esetén könnyen előállhat a helyzet, amikor egyszer csak ott állunk a szoba közepén, vakarjuk a fejünket és tétován nézünk körül: csupa öreg bútor és egyik sem kell. Hiába szeretnénk megtartani, elraktározni ezeket – "egyszer csak jó lesz még" –, már a garázsban sem férnek el, ráadásul tudjuk, hogy ha el is férnek, de igazából ott is maradnak, sosem használjuk majd. Ilyenkor pedig a szív felett győz az ész, és feladjuk a természetes ragaszkodásunkat. De akkor jön a következő gond: mit lehet kezdeni egy használt franciaággyal, szekrénysorral, amit még csak le sem tudunk vinni a hatodik emeletről?
Verjük szét kezünket (is)
Először is: nem kell feltétlenül feladni a kéznél lévő bútorelemeket. Egy kis barkácsolással gyakorlatilag bármilyen berendezésnek új funkciót kölcsönözhetünk, ami a praktikus végeredmény mellett hobbinak sem utolsó. Ráadásul saját kezünk munkáját (és a kalapáccsal, fűrésszel ejtett sebeket nyomát) minden bizonnyal jobban meg is becsüljük, így egy kisebb „műtét” után már nem a nagynéni agyonkarcolt komódja néz vissza ránk a hálószoba sarkából, hanem az abból készített polcoknak vehetjük hasznát, és még kedvenc fotóinknak is keretül szolgálhat.
A csináld magad-mozgalom hardcore követőinek ráadásul megvan az előnyük, hogy nemcsak hasznos, hanem egyedi berendezési tárgyunk is lesz, ez pedig ma, a lakberendezési piac svéd óriásának uralkodása idején nagy szó. A kreatív bútorbütykölés kedvelői számára rengeteg útmutató kering az interneten arról, hogyan csináljunk ágydeszkából asztalt, ablakból fürdőszobai kisszekrényt, vagy éppen szánkóból edénytartót .
Ha nem szúrágta bútorral van dolgunk, csak éppen kisebb felületi problémák akadnak, akár egy szimpla újrafestés is csodákat tud művelni, de vannak már ennél sokkal izgalmasabb megoldások is. A fotótranszferes technika segítségével bármilyen faalapú bútort maradandóan feldobhatunk egy dekoratív poszterrel vagy akár egy saját készítésű fényképpel, anélkül, hogy ragasztásnak vagy szögelésnek tennénk ki azt.
De a kisgyermekes szülőknek sem kell feltétlenül a füzet+zsírkréta kombóhoz ragaszkodniuk, ha a csöppség kreativitását kívánják tesztelni: egy ausztrál blogger anyuka egyéves fiával rajzolgatott textilfilccel egy vászonra, majd azzal húzott be egy szakadt kárpittal vásárolt széket.
Jobb adni, mint kapni
Ugyan a bőség zavarától talán eszünkbe sem jut ilyen opció, mégis érdemes gondolni azokra, akiknek talán az az egy heverő, vagy íróasztal hiányzik a tisztességes életkörülményhez. Több magyarországi adománygyűjtő szervezet várja a ruhák, élelmiszerek mellett a bútorfelajánlásokat is – bár a tapasztalat azt mutatja, hogy a felajánlók hamar elvesztik a kezdeti lelkesedésüket a szervezetlenség láttán.
„A nagy lehetőséggel rendelkező, államilag jól támogatott segélyszervezetek, mint a Máltai Szeretetszolgálat vagy az Ökomenikus Segélyszervezet, akik a költségvetésből kemény címzett pénzeket kapnak, egyáltalán nem foglalkoznak ilyen dolgokkal. Sok felajánló panaszkodik emiatt, mert először persze őket keresik meg” – mondta a hvg.hu kérdésére Takács Imre, a Magyar Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálatok Országos Egyesületének elnöke. A családsegítő szolgálatok többsége közvetítőként tud részt venni a bútorfelajánlásokban, mivel szállítási kapacitással nem rendelkeznek. Egy lépéssel viszont már az állami támogatású segélyszervezetek előtt állnak: „Építettünk egy bútorraktárt, azt tervezve, hogy veszünk egy kisteherautót, és egy diszpécserközpontot alakítunk ki. De a civil törvény változása kizárt a pályázatokból, se autó, se munkaerő nem lett, így maradt a raktár” – fejtette ki Takács Imre.
A Máltai Szeretetszolgálatnál érdeklődésünkre azt a választ kaptuk, hogy ők igenis fogadnak használt bútorokat, sőt raktáruk is van, ám szűkös anyagi lehetőségeik miatt az adományok szállítását nem tudják vállalni, így azt a felajánlónak kell intéznie. Emellett az is elrettentheti a potenciális adományozót, hogy az ügyintézés munkaidőben, 9 és 14 óra között zajlik. Ennek megfelelően igen csekély számú felajánlás érkezik be hozzájuk, átlagosan heti két alkalommal.
Ha nem kell olyan sürgősen megszabadulnunk a bútoroktól, akkor a raktárral nem rendelkező, de felajánlásokat szívesen fogadó Vöröskeresztnél is lehet virtuálisan kopogtatni. A jóval nagyobb szervezetnél ugyan előre jelezni kell, hogy meddig tudjuk tárolni a berendezéseinket, és lehet, hogy még a szállításban sem tudnak segíteni, viszont annál könnyebben találnak rászoruló embereket, akiknél tényleg jó helyen lesz a cuccunk.
Jelképes összegek
Hogyha az adományozás körüli formális mizériára nincs elég szabadidőnk, vagy türelmünk, akkor egyszerűen feldobhatjuk áruinkat valamelyik apróhirdetéssel vagy aukcióval foglalkozó oldalra. Nem árt azonban tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy a használt bútorok nem igazán tartoznak a legvonzóbb árucikkek közé, így a feltűnően jó állapotban lévő, vagy éppen antik bútorokon kívül ne nagyon számítsunk komoly bevételre.
Apróhirdetéses oldalakon gyakran látni olyan lakberendezési tárgyakat, amelyek a „sürgősen, ingyen elvihető!!!” megjegyzéssel jelennek meg, az aukciós online piacterek felhasználói viszont az egy forintról induló versenyvásárlás hívei – ami aztán jó eséllyel meg is marad a kezdő licit szintjén. A szállítási költségek riasztó jellege miatt érdemes a kisebb, kocsiban is simán szállítható bútorokat (kisasztal, székek, éjjeli szekrény) meghirdetni, arról pedig jobb, ha lemondunk, hogy a jól bejáratott franciaágyunkért bárki is jó szívvel bejelentkezik majd.
Rossz fát a tűzre
Még a hirdetési szövegek között is találunk olyat, hogy a bútor eladója jobb híján tüzelésre ajánlja használt áruját, ezzel viszont érdemes vigyázni. A hatályos kormányrendelet szerint ugyanis csak kereskedelmileg kapható tüzelőanyagokkal, a háztartásban keletkező papírhulladékkal és veszélyesnek nem minősülő, kezeletlen fahulladékkal lehet kályhában fűteni.
A bútorlapokat azonban vagy lakkozzák, vagy műanyag fedőlappal vonják be, ezek az anyagok pedig – a különböző festékekkel és a faanyagvédő biocidokkal egyetemben – égetésük során olyan mérgeket szabadítanak fel – leginkább a csendes gyilkosnak is nevezett szén-monoxidot –, amelyek súlyos egészségkárosodáshoz vezethetnek. Akkor már inkább várjuk meg a következő lomtalanítást.
Lomi vagy nem lomi
Persze ma már az sem olyan egyszerű. A nemrég még teljesen hétköznapi eseményként kezelt, bár néha az utcákat felbolygató, káoszszerű lomtalanítás történetében pontosan egy éve, 2013 januárjában következett be a nagy változás – ekkor lépett hatályba az új hulladéktörvény. E szerint a hulladékgyűjtőkbe kidobott szemét és a lomtalanításkor közterületre kihelyezett lomok a közszolgáltató tulajdonát képezik, ez pedig Budapesten a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. Így tulajdonképpen aki begyűjt valamit egy lomtalanítás során, az az FKF-től lop.
Akár két évig terjedő szabadságvesztéssel is büntethetik azokat, akik a lopást üzletszerűen, azaz rendszeres haszonszerzésre törekedve követik el – például piacra viszik a begyűjtött holmikat –, és az FKF-et ért kár meghaladja az 50 ezer forintot. Az ezen árküszöb alatti lopás szabálysértésnek számít, ez pedig egy és hatvan nap közötti elzárással is büntethető, pénzbírság pedig 5 ezer és 300 ezer forint között szabható ki.
A hvg.hu-nak korábban nyilatkozó lomisok már tapasztalatból mesélték, hogy a gyakorlatban is zajlanak a százezres nagyságrendű bírságolások, de azt is elmondták: a rendőrök jóindulatának köszönhetően vannak még kiskapuk. Szóval: ne adjuk fel. Megoldás van, és mindegyik jobb annál, mint amikor az 1919-es fésülködő asztal belóg a 3D-s tévé elé. Ha túl adunk rajta, még nem szerettük kevésbé a nagymamát.
