Georgina Wilkin napokig semmit sem evett, így a modellválogatóra menet már annyira szédült, hogy majdnem elájult a metrón. Az egyik londoni belvárosi ügynökségnél viszont melegen fogadták. Egy ügynök végigmérte a 16 éves lány sovány testét és csak annyit mondott: "Georgina, akármit is csinálsz, folytasd". A lány sajnos annyira komolyan vette a férfi szavait, hogy az elkövetkező hét évét az anorexia elleni küzdelemmel töltötte. Alultápláltsága odáig jutott, hogy a veséi és a szíve is elkezdte felmondani a szolgálatot. Valahogy mégis túlélte a betegséget, és most szeretné megmutatni, hogy működik a modellszakma, amely csaknem az életébe került. Történetéről a Daily Mail számolt be részletesen.

A test, mint termék

"Mindenkinek tudnia kell, milyen nyomásnak vannak kitéve a modellek" – mondta a most 23 éves nő. Szerinte a modelleket csak úgy lehet megmenteni a táplálkozási zavaroktól, hogy a vásárlók bojkottálják azokat a divatmárkákat, amelyek 36-os méret alatti modelleket alkalmaznak.

nonsprecare.it

Georgina, aki jelenleg is üzletember apjával és mentős anyjával él, 15 éves korában került kapcsolatba a modellvilággal. A londoni Oxford streeten szúrták ki. Az első alkalommal úgy bántak vele, mintha ő lenne a következő Kate Moss. "Jó ég, hogy te milyen különleges vagy, annyira örülök, hogy hozzánk jöttél. Hozhatunk egy italt?" – így fogadták az ügynökségnél, ami neki és édesanyjának is roppantul hízelgett. "Anyu mindig szerette volna, hogy sikeres legyek – és akkoriban nem sokat tudott még a modellszakmáról." A második találkozón Polaroiddal képeket készítettek róla, hogy eldöntsék, elég fotogén-e, és teste minden centiméterét lemérték, egész az ujjai hegyéig. "Gyorsan megértettem, hogy a testem nem más, mint termék, amelyet kritikus szemmel vizsgálgatnak majd az emberek."

Miközben Georgina a középiskolai vizsgáira készült, az ügynökség behívta egy castingra, ahol egy japán ügynökség keresett modelleket egy néhányhónapos tokiói munkára. "Nagyon megtisztelve éreztem magam, hogy az ügynök engem választott" – idézte fel Georgina. "Azt mondta, dolgozhatok neki Japánban azzal a feltétellel, hogy 8 centimétert fogyok a csípőmből és 2-3 centit a derekamból." A fogyás lett a küldetése: "csak salátákat és zöldségeket ettem, és gyakran előfordult, hogy két napig koplaltam. Kihagytam a reggelit, az ebédidőt a könyvtárban töltöttem, este pedig azt hazudtam a szüleimnek, hogy egy barátnőmnél vacsorázom, így nem kellett velük ennem."

Georgina nem árulja el, hány kiló volt ezekben az időkben, mert attól tart, hogy más anorexiások valamiféle torz példaképet látnának benne – régen ő is így gondolkodott. Karrierje kezdetén 177 centiméteréhez csak 54 kilogramm volt, elképzelhető tehát, hogy milyen fájdalmasan sovány lehetett később.

Kéthetente bejárt az ügynökséghez, ahol megmérték és bikinis fotót készítettek róla. minden alkalommal azt mondták neki, hogy fogynia kell még. "Azt mondták, hogy nem lehetek ékszermodell, mert túl kövérek az ujjaim."

Rémálom Tokióban

2006 júniusában megérkezett Japánba, ahol elhűlve tapasztalta, hogy ő az egyik "legkövérebb" a szerződött modellek közül. 16 évesen egy tokiói bérelt lakásban találta magát két orosz lány társaságában, akik egy szót sem tudtak angolul. Félelmekkel tele és magányosan minden idejét a négy fal között töltötte és energiaitalokon élt. Néhány héttel később egy terhesruha-katalógushoz fotózták le, felcsatolható műhassal. "Egy alultáplált kislány voltam, akiből megpróbáltak 30 éves terhes nőt faragni" – mondta Georgina. Mivel a mobiltelefonja nem működött Japánban, a szüleivel csak heti egyszer tudott beszélni egy fizetős telefonról. "A szüleim nem nagyon akarták, hogy Japánba menjek, de látták, milyen kétségbeesetten próbálok sikert kovácsolni a modellkedésből. És én nagyon makacs voltam. Nem lehetett könnyű nekik, mert valahányszor felhívtam őket, a boldogtalanságtól csakúgy patakzottak a könnyeim."

De hát akkor miért nem ültették fel az első gépre, és hozták haza? – jut eszébe ezen a ponton mindenkinek. Az üzlet része volt az is, hogy a keresetéből vissza kellett fizetnie az ügynökségnek a repülőjegy és a szállás árát. Így Georgina egyszerűen nem tehette meg, hogy elmegy. Ha a szülei rákérdeztek, azt mondta, egészséges japán ételeken él. Amikor viszont az anyja és a bátyja kintléte utolsó hetében meglátogatták, világosan látták, hogy hazudott. Anyját valósággal sokkolta, hogy mennyire lefogyott, amióta nem látták egymást. Kérlelte Georginát, hogy egyen velük, de a lánynak mindig volt valami kifogása.

Nem kell ahhoz modellnek lenni, hogy jólétben élő fiatal lányok halálközeli állapotis éheztessék magukat. A Youtube tele van olyan helyes fiatal lányok videóival, akik terápiás céllal dolgozták fel a betegségüket, bemutatva a hanyatlás és a fejlődés stációit. Alább az egyik, sokkoló videó.

"Az ajkaim és az ujjaim elkékültek"

Londonba visszatérve Georgina egyebek mellett a Top Shopnak, a Gap-nek és Giles Deacon tervezőnek dolgozott. "Senki sem evett ezeken a fotózásokon, amelyek néha egész nap tartottak. Andrenalinon és koffeinos italokon éltünk" – idézte fel a modell. "Néha nem fértem bele egy-egy ruhába, ami szörnyen megalázó volt. Elég volt, hogy rám nézzen egy stylist, és attól fogva még kevesebbet ettem."

Georgina anyja odafigyelt, de látta, hogy lánya mennyire odavan azért, hogy része lehet a divatiparnak, ebben pedig nem akart útjába állni. Amikor megpróbált lánya lelkére beszélni, az szembeszállt vele, és a beszélgetés csakhamar szokványos anya-tinilánya veszekedésbe ment át.

Georgina közben példásan folytatta tanulmányait, kilenc ötöst szertett a vizsgáin. Boldognak kellett volna lennie, de a rákövetkező évben egyre betegebb lett. Már a munkára is képtelen volt, így otthagyta az ügynökséget. 2007 nyarán a szülei unszolására elment a háziorvoshoz, aki azonnal kórházba utalta. Miután annak rendje és módja szerint megállapították az anorexiát, 5 hónapot töltött a kórházban.

"Továbbra is kaptam a megbízásokat, pedig mindenki tudta a szakmában, hogy anorexiás vagyok. Az ajkaim és az ujjaim elkékültek, mert már annyira sovány voltam, hogy a szívem alig bírta eljuttatni odáig a vért. A sminkesek alapozóval jól leplezték ezt." Georgina legalább hat modellről tud, akik szintén táplálkozászavarban szenvednek. A fotóikat még mindig látja az egyik vezető divatfotós oldalon. A szájuk és a kezük nekik is árulkodóan kéklik.

Az orvosok nem csináltak titkot belőle, hogy életveszélyben van. A létfontosságú szervei akkora igénybevételnek voltak kitéve, hogy fennállt a  a veseelégtelenség vagy a szívleállás kockázata. Csöveken keresztül táplálták, amíg meg nem erősödött, utána pedig szájon át kellett ennie egészen addig, amíg el nem érte az egészséges testsúlyt. Bár megtette, amit kértek, még akkor sem fogta fel, hogy valóban veszélyben volt az élete. Hogy majdnem halálra éheztette magát.

Visszaesés

2008 februárjában, nem sokkal azután, hogy kiengedték a kórházból, Georgina újabb modellügynökséggel szerződött le. Szülei megpróbálták lebeszélni, de meggyőzte őket, hogy új, egészséges hozzáállásával nem hagyja majd magát, ha koplalásra akarják bírni. Ám a régi szokások újra előtörtek, és ő ismét éhezésbe kezdett. Még ugyanabban az évben, 18 éves korában a Prada beválogatta a modelljei közé a milanói divathétre. Ám két nappal a show előtt lemondták a szereplést, és bár nem mondták el miért, Georgina meg volt győződve róla, hogy azért, mert nem elég sovány. "Túl sokszor hallottam már, hogy ’nagyon sok lehetőség van benned, de jó lenne, ha többet járnál konditerembe’" – magyarázta.

Georgina tehát még kevesebbet evett, és mindenhová gyalog járt, hogy azt a néhány kalóriát is elégesse, amit magához vett. Csontvázszerű megjelenése ellenére 2009 közepéig továbbra is egyre-másra kapta a megbízásokat. Anyja sokszor próbálta rábírni, hogy kérjen orvosi segítséget, de hiába.

Bár nagy stressznek volt kitéve, Georginának sikerült ismét jó eredményekkel vizsgáznia, és soha nem tért vissza a kifutóra. Az anorexia továbbra is kísértette, és a múlt évben ismét annyira lefogyott, hogy kórházba került. Ezúttal a kényszertápláláson és a tanácsadáson kívül antidepresszánsokat és szorongásoldókat is felírtak neki.

Georgina jelenleg belső építésznek tanul. Most annyira erősnek érzi magát, hogy a londoni divathéten egy beszélgetésen megosztotta tapasztalatait a közönséggel. "Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy túléltem, de dühít, hogy még mindig látok olyan modelleket a kifutón, akik láthatóan szenvednek. A legtöbb divatmárka alkalmazott anorexiás lányokat a kampányaiban, és ennek csak úgy vethetünk véget, hogy nem vesszük többet a termékeiket" - mondta.