Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Ráday utcát és a Váci utcát letaszítva a megkövesedett trónról az utóbbi években a Kazinczy utca vált a külföldi turisták legkedveltebb célpontjává Budapesten. A főváros egyik legélőbb partinegyede az egykori gettóból nőtte ki magát. Európai, nyüzsgő, nyitott és vagány, benne lakni viszont komoly kihívás. Végigjártuk.
"Ez a ház a gettóhoz tartozott. 1944 júliusától 1945 januárjáig 1500 embert zsúfoltak itt össze. Ebben a szobában összesen huszonöten laktunk, borzalmas körülmények között. Négyen haltak éhen. A felszabaduláskor a halottakat a mosókonyhában gyűjtötték össze. A Rákóczi út és a Kazinczy utca sarkán volt az Ostende Kávéház, többek között oda hordták a hullákat. Még a Corvin Áruház kirakata is tele volt. Hideg volt, nem számított. Aztán eltemették őket. […] A Klauzál téren volt a temető. Koporsó nem volt, szekrényeket vágtunk szét. Ide temettem el a nagyapámat is" – így emlékezett vissza a Kazinczy utca 7-ben töltött életére F-né és K. asszony 1983-ban.
Az utca helyén valamikor egy nagy szabad, kertes terület volt, a két világháború közötti időszakra viszont a Holló, a Dob, a Síp, a Wesselényi és Nyár utcával együtt Budapest egyik leggazdagabb környékévé nőtte ki magát.
A második világháború előtt a zsidónegyedben szinte minden sarkon volt egy kávéház, műhely vagy üzem. Szalámigyárból például tizenkettő volt a környéken, ma viszont egy sincs, csak a romjaik. A Kazinczy volt az arany- és ezüstműves műhelyek és ékszerüzletek utcája, de volt itt tükörüzem, porcelánüzlet, cipőüzem, redőnygyár, tejcsarnok, kéziszövő és fehérneműműhely is.
Tök jó, de…
Ma már egészen más miliő fogad: napközben a büfékből kikúszva keveredik az indiai, mexikói és thai fűszerek illata, este csoportokba verődve vonulnak a partiarcok, hétvégén családok vásárolnak a Szimpla vagy az Ellátó háztáji piacán, bringások gurulnak be a bolhapiacra, és ruhabolondok áramlanak be a designvásárra.
Amíg 7-8 évvel ezelőtt csak három hely volt az utcában, mára közel negyven van. A terület kinőtte az underground jelleget: minél nagyobb a választék, annál nagyobb a tömeg. Az utca pezseg, de szépséghibák itt is akadnak.
Bálint a Budapest Sohójának becézett Ráday utca nyüzsgését hagyta ott a Kazinczyért, és épp a 7-es szám alatt bérel szobát. Az egykori gettóházban viszont már valami egészen mást él meg.
"Ha az utcára néz az ablakod, a cigifüst és a hangoskodás miatt nem lehet meglenni, beljebb viszont a ház leárnyékolja a zajokat. Csicseregnek a madarak, otthon, vidéken tapasztalok ilyen nyugalmat, ami nagyon idilli" – mondja a 30 éves Bálint, aki ugyanakkor az utca kellemetlenebb oldalát sem rejtegeti előttünk.
"Tök jó programok vannak, de azt nonszensznek tartom, hogy miközben a Kultúra utcájának hívnak valamit, simán előfordul, hogy egy nagy adag hányáson kell átlépnem hazafelé. A takarítás egyáltalán nincs megoldva."
Petra, aki nyolc éve lakik az utcában, a lakásvásárláskor még arra számított, hogy egy csendes sétálóutcába költözik. A Kazinczy pont az után kezdett partinegyeddé duzzadni. "Néha kicsit olyan érzésem van, mintha a Szigetre jönnék haza. Esténként iszonyú tömegen kell keresztülvágnom, és még nekem kell elnézést kérnem, ha be akarok menni a kapun. A másik elviselhetetlen dolog pedig a szemét, hogy reggel tele van az utca széttört üvegpoharakkal meg csikkekkel." Ezeken az állapotokon sokat ront, hogy beltéren már nem lehet dohányozni, és az utcára tolódik a tömeg.
Pedig az itt működő szórakozóhelyek próbálkoznak: hétvégenként, buli után például végigtakarítják az utcát, ezt a munkát pedig Az Élő Erzsébetvárosért Egyesület is segít összefogni. Azt mondják, erősebb köztük az összefogás, mint a verseny. Petra is érzékelt ebben javulást, de helyi lakosként egyelőre kezdetlegesnek és elégtelennek tartja a módszereket.
Ugyanakkor azt is elismeri, hogy ha nem 34, hanem mondjuk, csak 22 éves lenne, valószínűleg ez a lakás egy álom lenne, mert az utca maga nagyon európai, jó helyek vannak benne, étkezde-fronton pedig kifejezetten erős. Mindenki megtalálja benne a kedvencét.
Most mégis inkább azon gondolkodik, hogy kiadja a lakását, hiszen a külföldieknek nagyon vonzó ez a környék. Az utcában többen is azt tapasztalják, hogy az idősek, ha tehetik, elköltöznek, és inkább a fiatalok jönnek ide lakni. Bálinték házában pedig nagyon sok külföldi él, vagy bérel lakást egy-egy rövidebb időszakra.
"Ez kell nekem, ez a feeling"
"Where is the world famous Szimpla?" – legtöbbször ezzel a kérdéssel futnak be a Kaziba a turisták, de a vaskos romkocsma hangulatot magukba szívva általában nem állnak meg. Jó pár helyet végig lehet még inni és enni a környéken a Borstól a Kis Parázson át a 400-Mika-Bobek-Ellátó négyszögig.
Az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai kara előtt ácsorgó huszonéves srácok mégis azt mondják, nekik drága az utca. "Mi ehhez prolik vagyunk, ez nem egyetemistáknak való, nem a mi pénztárcánkhoz szabták az árakat."
Ehelyett ők inkább kiülnek a Deákra egy sörrel, és a Nagykörúton, vagy a Nagymező utcában buliznak, ahol kétszáz forintért megkapnak egy felest, vagy egy szelet pizzát. "A Nyugati és a Blaha között, az a mi területünk."
Egyetemre viszont szeretnek ide járni. Sőt, imádják ezt az utcát, mert mindig idesüt a nap, "jó csajok vannak", és mindenhez közel van. "Nem tudnék ugyan éjszaka aludni, de én ebben az utcában akarok lakni. Egyszer óra közben kinéztem az ablakon, és láttam, hogy a szomszéd srác délelőtt 11-kor nyitott ablaknál itta a kávéját. Akkor úgy éreztem, hogy ez kell nekem, ez a feeling" – meséli egyikük, és ehhez hangolja a tömör összegzést is: "szerintem ez gizda".
Itt minden természetes
Azt Gulyás Gábor, a Kőleves menedzsmentjének egyik tagja is elismeri, hogy érzékelhető a drágulás, főleg ami az italokat illeti, de náluk például ezer forintból meg lehet enni egy kétfogásos ebédet, ami a hallgatók szemében nyilván nem versenyezhet a kétszáz forintos pizzával, mégis korrekt ár.
Azt mondja, a Kazinczy utca olyan, mint egy nyüzsgő, külön kis falu, aminek abban van a varázsa, hogy szabadon, korlátok nélkül lehet benne közösségi életet élni: mintha a saját teraszunkon ülnénk a barátainkkal.
"Itt minden természetes. Senki sem fog rád szólni, ha éppen ahhoz van kedved, hogy levedd a zoknidat, és napoztasd a lábujjaidat. Ha pedig bejössz a kutyáddal, adunk neki vizet, és nyugodtan lefetyelhet."
A Szimpla Kert infópontjában dolgozó Dénes korábban mozigépész volt, de ő is azt mondja, amióta ide került, a barátai szerint kinyílt és vidámabb lett. Élvezi, hogy van itt egy kis nyüzsi. Az utcában rengeteg féle ember megfordul a budai értelmiségtől a külvárosi kétkezi munkásokig, de az, hogy az utca így felduzzadt, a turistáknak köszönhető.
Kell a romkocsma imázs
Azzal többen egyetértenek, hogy sokat lehetne még dobni az utca hangulatán, ha a sétálóutcasága nem merülne ki a burkolatban, hanem ténylegesen kizárnák innen az autóforgalmat. Főleg, hogy Erzsébetváros legkeskenyebb utcájáról van szó, és sokszor nem fér el egymás mellett egy babakocsi és egy autós. Petra azt is elmeséli, hogy egyszer hazafelé menet egy taxis próbált kikerülni egy bulizó csoportot, de nem jött össze, így őt kapta oldalba, aki egyébként a járdán sétált.
Gulyás szerint ennek az utcának a közösségteremtésen túl az lenne a feladata, hogy megtartsa és tovább fejlessze az erős romkocsmás imázst, és hogy mind dizájnban, mind pedig a gasztronómiában megőrizze a környék történelmi sajátosságait. A Kőlevesben például a kezdetektől fogva vannak olyan emblematikus zsidó ételek, mint a sólet, a flódni, a macesz, vagy a sült libacomb lilakáposztával, disznóhúst pedig nem árulnak.
Szintén a zsidó, de nem kóser gasztronómiára épít a nemrég megnyílt Macesz Huszár a Dob utca és a Kazinczy utca sarkán, aminél a tulaj szerint nem nagyon van zsidósabb sarok. A Hanna, a Carmel Glatt és a Cari Mama már kifejezetten kóser helyek, ami drágábbá is teszi őket. A vega Cari Mamában például 2500-3000 forint között mozog egy 32 centis pizza, de aki szigorúan betartja a vallás szabályait, csak itt juthat ilyesmihez.
Mi van a partimámoron túl?
A partiélet persze nem az egyetlen érték ezen a szakaszon. A Szimpla mellett szinte észrevétlenül húzódik meg a pesti zsidóság egyik emblematikus épülete, a 2004-ben átadott mikve, Budapest egyetlen rituális fürdője, amelyet két New York-i magyar származású milliomos újíttatott fel.
A másfél év alatt elkészült, jakuzzival is felszerelt luxusfürdőre horribilis összeget költöttek, többek között azért, mert egy olyan Amerikában élő haszid (jelentése: jámbor - a haszidizmus egy 18. század közepén indult zsidó mozgalom, az ortodox irányzathoz áll közelebb - a szerk.) vízvezeték-szerelőt bíztak meg a munkával, aki minden csütörtökön hazarepült Budapestről, hogy a szigorú vallási előírásoknak megfelelően a saját zsinagógájában készüljön a szombatra.
| Valóban zsidónegyed a zsidónegyed? |
Erzsébetváros belső, a Belvároshoz közeli részét a 2000-es években kezdték el zsidónegyedként emlegetni. Különlegessége más európai negyedekkel szemben az, hogy nem középkori gettókból nőtte ki magát, hanem az iparosodó, robbanásszerű városi fejlődést élvező Pest, majd Budapest vonzotta a különböző országokból vagy éppen hazai területekről a zsidó polgárokat. A negyed kialakulása tehát kései, 19. századi. A budapesti zsidóknak csak egy töredéke élt itt, a mai VII. kerületben, valójában a 20. század elejére Budapest lakosságának ötödét kitevő zsidók minden kerületben jelen voltak, amit a város minden részén megtalálható zsinagógák és zsidó temetők is bizonyítanak. Emellett ezen a területen (Király utca, Kertész utca, Dohány utca, Károly körút) jelölték ki 1944-ben az úgynevezett nagy gettót, ahol több tízezer zsidót zsúfoltak össze. |
A háború óta a többi intézménnyel együtt a rituális fürdők is hanyatlásnak indultak, ezért vált szükségessé egy új mikve építése, amely az egyik legalapvetőbb feltétele a vallásos zsidó életnek. Az épületnek külön bejárata van férfiak és nők részére. Utóbbiak a menstruáció utáni megtisztulásra használják, hogy felkészüljenek a házaséletre. A rituálé egy áldás elmondásából és háromszori alámerülésből áll. A férfiak spirituális megtisztulásra használják a mikvét (általában pénteken), de az edények kóserolása is itt történik.
Ahol az utca megtörik
A Kazinczy utca egy ponton megtörik, itt épült fel az a zsinagóga, ami a pesti zsidóság ortodox ágának vallási-kulturális központja lett. 1928-tól az épületben mikve is működött, egészen az 1940-es évekig. Az épülettömb 1944–1945-ben a pesti gettó területén állt, a világháborús pusztítások következtében megsérült, a berendezés egy része elpusztult. 1945 után az épületegyüttest helyreállították, a berendezést rekonstruálták. A főbejáratot azóta nem használják.
Az elkövetkező évtizedekben a nagyzsinagóga fizikai, épületgépészeti állapota azonban megromlott, előbb fűthetetlenné, majd a 20. század végére veszélyessé vált. Az izraelita hitközség megkapta használatra az ELTE szomszédos Tanárképző Főiskolájának földszinti traktusát. Itt épült fel egy kis, modern imaház, a Sász-Chevra-zsinagóga. A nagyzsinagóga belépődíj ellenében látogatható. A templom hátsó udvarán egy kovácsoltvas esketési sátor (hüpe) is van, az ortodoxok ugyanis a szabad ég alatt házasodnak.
A világ vége
A Király utca felé eső néhány telek úgy szakad el a színes, európai romkocsmás miliőtől, mintha elvágták volna. A 49-es szám alatt lévő házról, ami szintén a gettóhoz tartozott, már 1983-ban is így írt a Budapesti Városszépítő Egyesület: "A ház az utcában szinte a legrosszabb állapotban van, ütött-kopott homlokzatával kitűnik a szomszédjai közül."
A Mika Tivadar melletti épület egyik lakója, aki harminc éve él itt, keserűen beszél az ottani állapotokról. "Nincs fürdőszobám, és nincs vécém. A folyosóra kell kijárnom a 21. században." Arról is panaszkodik, hogy mivel ez már nem sétálóutca, erre a házra nem költ az önkormányzat, a bulizók pedig éjszaka kapualjba járnak vizelni, és ott végzik el a nagydolgukat is. "Hajnali négyig itt üvöltöznek, legszívesebben machétével verném fejbe őket." Azt is megtudjuk, hogy a ház lakói direkt hagyják nyitva a kaput – állítólag így bonyolítják le kábítószeres ügyleteiket.
Ennek ellenére szinte mindenki azt mondja, hogy igen csekély a rendőri jelenlét, és hogy csak akkor szállnak ki, ha nagyobb balhé van, vagy ha lakossági bejelentés érkezik hozzájuk az utcai hangoskodás miatt. Utóbbi egyébként minden hétvégén előfordul. Ahogy az egyik egyetemista fiú fogalmaz: "Ha a rendőrökön múlna, akármikor csempészhetnék itt kábítószert. Újpesten ehhez képest terror van."
Az 55-ös szám alatt találjuk a legrégebbi kocsmát az utcában. Wichmann Tamás kilencszeres kenu világbajnok legendás krimója 1987-ben nyitott meg. Itt nincs cégér, nincs tábla, mégis mindenki tudja, hogy a környéken itt lehet a legolcsóbban és a legkétesebb minőségben alkoholhoz jutni, nem beszélve az ütős rántott húsos szendvicsekről.
A ház külön érdekessége, hogy itt dolgozott a 19. században Schneider József, a magyar kártya felfedezője és készítője. Később a padláson nagy galambtenyészet volt, s bár az épület kívül esett a gettón, csillagos épület volt. A háború alatt nem kapott találatot, de a tetőről kosárban hordták le a döglött aknákat.
A cikkhez felhasználtuk Budáné Juhász Katalin Utak, utcák, terek és épületek Erzsébetvárosban, és a Budapesti Városszépítő Egyesület Adalékok a belső Erzsébetváros történetéhez című kötetét.
