Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Hrabal életkedve, Hašek humora, Einstein zsenije, kiváló korsó sörök, 160 kávézó, a ködös Károly-híd... Prága kimeríthetetlen. Hogyan férhet el ennyi minden egy ilyen kis helyen? És mivel elfér, miért csodálkozunk, hogy Kafka klausztrofóbiás? Az Arany Város a teljesség bármiféle igénye nélkül.
Két öregúr ücsörög a prágai Café Imperial art nouveau asztalnál és okoskodnak. „Azt hallotta, hogy mindjárt forradalom lesz?” „Forradalom? Na és mégis, ki fogja vezetni? Ez a nyikhaj?” Hüvelykujjával a szomszéd asztal felé bök, ahol egy kistermetű, zörgőcsontú, kecskeszakállas fiatalember ül. Valami Vlagyimir.
Vlagyimir Iljics Ujanov.
Igen, Lenin.
És hogyne, majd ő levezeti a forradalmat, bár a fenti történet sántít. A kávéház, amiben játszódik, csak 1914-ben nyílt meg, míg Lenin prágai kirándulása 1912-re esik, arra az évre, amikor bolsevikok és mensevikek végleg elváltak.
Ám a történeteket nem azért meséljük, mert valódiak, hanem azért mert igazak, értsd: az igazat mondják el. A forradalmárról szóló vicc-ritmusú fikció azt dokumentálja, hogy a földkerekség, de legalábbis Európa minden pontjáról érkeztek látogatók a sörvárosba, így olyanok is akik, így-vagy-úgy megforgatták a világot. Mgépedig egy korsó sörrel a kezükben, amelynek a habján megáll a cseh korona. Mármint nem a választófejedelmi korona, hanem az aprópénz.
De a korona megáll a kávé habján is, az is kemény.
A sör- és kávéhabbal minden valamire való Európai város eldicsekszik, sőt, azt is elmondja magáról, hogy a városuk kiapadhatatlan szellemi forrásként vonzotta a zseniket, amitől az a bizonyos forrás még feneketlenebb lett. Már ha vannak fokozatok a végtelenben.
A prágaiak is úgy érzik, hogy ők a világ közepe, így máris megtudtuk, hogy a világnak számos közepe van. És a hab mindenhol kemény.
Prága, ahol kőkemény a sörhab nagyobb térképen való megjelenítése
De térjünk vissza a zsenikhez, és ne feledjük el, hogy bárhova megyünk vagy egy korsó sört, vagy egy aranyló kávét viszünk magunkkal.
Kezdjük például a Louvre-ban, ami szintén egy kávézó, úgy 15 percet gyaloglunk. Ez Prága turistabarát és látványos vidéke, így fel sem tűnik, milyen gyorsan eltelik.
Már itt is vagyunk. A torzonborz fickót felismerik? Éppen a kávélapot böngészi - mi mást - , szólítsuk meg. „E egyenlő emszer cé négyzet!” „Hát remélem is.” Einstein még 1911-ben érkezett vendégelőadóként, aztán megy vissza német nyelvterületre, Svájcba majd Berlinbe.
Sok itt a német, meg a francia, meg a jiddis: ők mind csehek
Prágában, az első világháború előtt a csehek szeretnek francia nevet adni a kávézóknak, pedig gyakran a németet beszélik első nyelvként amibe némi jiddis keveredik. Legalábbis ha Kafka és köre összetalálkoznak, akik egy másik francia nevű kávézóban gyűltek az asztal köré, a Montmartre-ban. Ha esetleg nem tudnánk, hol a Montmartre, egy pillanatra álljunk meg a Louvre előterében, itt egy interaktív térképen 160 kávézót jelöltek meg. Csak válasszuk ki a keresett vendéglátóhely nevét, nyomjunk meg egy gombot, és már világít is. Hát ebben is rokonok vagyunk a Vencelek és Károlyok városával, az utcai kávéillat mindkét várost beterítette egy évszázaddal ezelőtt, csak a második világháború és az azt követő államosítások számolták fel az aranykort. Addig azonban megtelt német és cseh szavakkal, például Kafkáéval. Ő úgysem költözött távolra, soha.
Švejk és a csodálatos állatvilág
Szóval, a Montmartre az édes bűnözés helye. Először is jó a társaság, Kafka közelében egy mulatságos alkesz ücsörög, minden szava cinizmus és kiábrándultság. Egy hozzá hasonló csetlő-botló, de szerethető fickóról mesél, aki ugyan nem alkoholista, viszont picit debilnek tűnik, lelkes támogatója a már nem is létező Osztrák-Magyar Monarchiának, alig lehet kitoloncolni a seregből. Valami Švejk, állítólag nagyon derék katona. Hašek nekilendül a regénysorozatnak, de befejezni már nem tudja, 1923 január 3-án meghal. Ebben nem hasonlított hőséhez, aki mindent túlélt a regényben és a regényen kívül is.
Pedig most, amikor az asztalnál találtuk, még egészen jó korszakát éli. Ifjú házas, a derék Jamila, aki szülei akarata és óvó figyelmeztetése ellenére házasodott össze zavaros életű veteránnal még arra is rávette, hogy korrekt polgári állást vállaljon. De nem ám olyan nyomorúságos adminisztrációt, mint amire Kafka kényszerült, hanem írhatott. Az Állatok Világa című lap azonban nem elégítette ki, így aztán elkezdett mindenféle fantázialényeket elhorgászni a sörös krigli és az abszintos pohár mélyéről, mire az állás elpárolgott. Ahogy a házassága is.
(Széljegyzet: Bertolt Brecht ír egy befejezést a 40-es években.)
Pokoli tangó
Akadnak még izgalmas alakok, például maga a tulajdonos, a kiváló táncos Josef Waltner. Az első világháború után, amikor a csehek megorroltak a franciákra, nem szívesen emlegették a párizsi bohémtanyát, így a Montmartre kávézóból először Monti, majd Montwaltner lett.
Apropó, tánc. Látják azt a kis hátsó termet? És a tangóbajnok fiatalembert? Ő Egon Erwin Kisch, kíméletlen oknyomozó riportert, aki a Redl kémbotrányt a világ elé tárta, hogy Szabó Istvánnak legyen miből filmet forgatnia úgy 60 év múlva. Mellesleg magát a tangót is ő hozta el Prágába.
A terem, ahol latin ritmusra tekereg partnerével, Pokol névre hallgat. A falakon a hét főbűn ékeskedik, Vratislav Hugo Brunner, a festő munkái. Waltner úr szereti é támogatja a festőket, a falakon mindig lóg egy-egy expresszionista, kubista vagy dadaista kép, jól illik a bábeli zűrzavarba.
Ahol Kafka felnőtt
Az U Minutit, vagyis a „percnyi” házat keressük, percnyi távolságra esik a Montmartre-tól. Észak felé sétálunk, Retezova, Husova, Marianske, Platnerska, utcákon megyünk, mindegyiken még akadnak izgalmas ékezetek, de ahhoz, hogy az utcatáblákat felismerjük, nem lesz rájuk szükség… Íme, kilukadtunk a szerzőről elnevezett étteremhez.
Ha kicsit körbefordítjuk tekintetünket, meglátjuk Prága reneszánsz épületét, ez a Minuti. Hol másutt lakhatna egy regényíró főherceg, mint más fejedelmek otthonában? Laktak itt II. Rudolf és II. Fülöp Habsburg uralkodók is, de mire a fiatal Kafka szobát kapott 6 évesen… amúgy korrekt polgári otthonról beszélhetünk, nincs romantikus nyomor vagy történelmi pompa a gyerek Franz körül… végülis más író lenne, ha nem az unalmas polgári középszerben és osztályban nőtt volna fel… de ne csapongjunk már, szóval, mire ideköltözött a Kafka család, addigra átlagos polgári otthonná vált, pici lett. Innen a neve, „percnyi”.
Kafka amúgy is otthon érezte magát a szűk helyeken.
Klausztrofóbia
Pedig Prága, mint város, nem klausztrofóbiás. Akadnak klausztrofóbiát keltő metropoliszok, akár el is költözhetett volna, London például ilyen. Rendezetlen az utcarendszere, és kedveli a megalomán épületeket. Klausztrofóbiás néhány reneszánsz toszkán város, szűk sikátorokkal, még a Firenzei Dóm is elrejtőzik a sűrű épületek között.
Prágában Kafka a hatalomban, az adminisztrációban, a munkahelyeken és az önmagáért folytatott bürokratikus folyamatokban fedezte fel a bezártságot. A per szerzőjének az is sokat segíthetett, hogy egy falunyi területet járt be életútja. A munkavállalás közel sem lehetett akkora kaland, mint azoké, akik szomszéd kerületekbe, esetleg városokba, mi több országokba, alkalmanként kontinensre lépnek, hogy blokkoljanak.
Ő pár utcát sétált csak. De akinek néhány utca a világ, annak az új munkahely roppant jelenség. A Munkások Balesetbiztosítási Intézetében jelentéseket írt a szerencsétlenségekről, és javaslatokat tett, hogy milyen biztonsági intézkedéseket érdemes bevezetni. Ma a Százados Szálló áll a biztosítótársaság helyén, ahol Kafka túl sok órát töltött, legalábbis erre panaszkodott, meg arra, hogy kevés az ideje a saját munkájára, az írásra.
Mégsem tett rosszat a munkahelyi élmény az irodalmának, először is pancsolhatott a bezártság szorongató élményében. Az is , hogy egészen későn költözött el otthonról, 31 éves koráig lakott szüleivel. Jozef K nem létezne ezen élmények nélkül, az is igaz, velük sem. Kafka gyakran elmenekült, általában nővéréhez az Arany közbe, a kastélyhelyre, hogy ott nyugodtabban vethessen betűt.
Károly-híd és azon túl
Irány egy mesebeli közhely. Mielőtt esélyünk lenne a városi ballada macskakőre tapadt ködében elmerülni, feltűnik egy gyanús alak. Mit hajlong ez a korlátnál? Ráadásul ismerős is valahonnan. De hiszen ez a fickó a… Hašek! Ugrani készül? Vagy csak részeg?
Amíg ezt alaposan végiggondoltuk, addig meg is előztek. Mókás regény lesz belőle, a Pszichiátriai rejtély (szabadfordításban) címet adja. Képzeletbeli önmagát Hurych úrnak hívja, és azt állítja, hogy nem is akart ugrani. Jótevője mégis öngyilkos jelöltként rángatja el a korláttól, a buzgó mócsing, inkább csak bajt kevert, semmint segít.
Aki igazi csodát szeretne kóstolni, az sétáljon át inkább a Régi-Új Zsinagógához. Kafka el-eljárt, hogy ősei hitének is megfeleljen, de inkább lekötötte az, hogy asszimiláns világi zsidóként próbáljon beilleszkedni, vagy cionistaként egy új nemzetállamhoz csatlakozna. Mint tudjuk, maradt a nagyon is szűk pátriában.
A zsinagóga Európa legrégibb zsidó közösségi helye, több mint 700 éves. 700 év alatt rengeteg mese születik. Például áz, hogy Rabbi Leow megteremtette a félelmetes Gólemet, aki megvédte a közösséget minden bajtól. Még vizet is hordott a folyóból, ha tűzvész ütött ki.
