A magyar turkálókban árusított ruhák döntő többsége a brit karitatív boltoknak ingyen adományozott árukészletből származik, amit a brit piac már nem tudott felszívni. Ezeket eleinte Afrikába exportálták, de ma már Kelet-Európa is fő célpont – hangzott el az MR1-Kossuth Rádióban.
Piramisjáték vagy szekta |
A használtruha-biznisz és a jótékonyság kapcsolatáról, illetve a Humana People to People karitatív hálózatról korábban a HVG írt. A lapnak a hálózat magukat átverve érző egykori önkéntesei piramisjátékként, pénzközpontú szektaként jellemezték a Magyarországon is működő Humanát. Az egész rendszert az úgynevezett Tanárcsoport irányítja, amely a nyolcvanas években váltott át világmegváltásról haszonszerzésre, és fogott bele a Humanával a használtruha-biznisz világméretű kiépítésébe. Magyarországon a budapesti Humana Kereskedelmi Kft. 2009-ben 332 millió forint árbevétel mellett 4,2 milliós nyereséget könyvelt el - írta 2011-ben a HVG. A pénzből akkor már egy fillér sem jutott el Afrikába. |
A második világháború utáni években, amikor éppen csak megszűnt a jegyrendszer, az angolok teljesen természetesnek vették azt, hogy takarékoskodni kell, hogy az iskolában a diákok egymástól öröklik a használt tankönyveket, hogy a gyerekek kinőtt ruháit a kisebb testvérek, a rokon gyerekek vagy ismerősök gyerekei viselik tovább – idézték fel az MR1-Kossuth Rádióban.
Ám ahogy nőtt az életszínvonal, úgy szoktak le ezekről az angolok, és ma már a használt ruhák és tárgyak szerepe és jelentősége meglehetősen visszaszorult.
A britek megunt, kinőtt ruháikat és az otthonaikban feleslegessé vált rengeteg apróságot, könyvet, CD-t, táskát, kendőt ingyen odaajándékozzák kedvenc jótékonysági szervezetüknek, amely az önkéntesei által működtetett boltokban ezeket jelképes összegért kínálja eladásra. A kevésbé tehetősek így a bolti árak töredékéért juthatnak hozzá ruhához, sokszor még bútorokhoz is. A bevételt pedig a karitatív szervezet működésének támogatására fordítják.
És itt kerülnek a képbe a Magyarországon is ismert, angol használt ruhát hirdető cégek. Egy idő után ugyanis ezek a karitatív boltok a britektől több adományt kaptak, mint amit boltjaikban el tudtak adni. Hogy tovább növeljék bevételeiket, a felesleget elkezdték kis cégeknek eladni, amelyek átválogatva, bálás használt ruhaként, külföldön értékesítik.
A karitatív szervezetek először olyan cégeknek adták el a ruhákat, amelyek Afrikába exportáltak, a nyolcvanas évek afrikai népességrobbanása nyomán óriási volt ugyanis a kereslet, az angol használt ruhák pedig jó minőségűek és olcsók voltak.
Az afrikai kereskedők olyan árusoknak adták tovább, akik utazó piacokon, kis afrikai falvakba is eljuttatták az újrahasznosított árukat. Ez a kreatív újrahasznosítás terjedt ki az utóbbi években Kelet-Európára is, vagyis a ma magyar second-hand boltokban árusított ruhák döntő többsége a brit karitatív boltoknak ingyen adományozott árukészletből származik, amit a brit piac már nem tudott felszívni.
A brit környezetvédelmi minisztérium adatai szerint ezek a használt, és senkinek nem kellő ruhák korábban a szeméttelepeken végezték, évente majdnem 900 ezer tonna mennyiségben. Ez most odaát jelentősen csökkent a felesleg exportálásával – tette hozzá a beszámoló.